Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 12. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 330 menyével nem is volnának teljes összhangban. Erre a munkára egy esztendő állana rendelkezésre. Az így átdolgozott munkát már csak a tankönyvbizottság előadója vizsgálná felül, s a még esetleg szükségesnek látszó pótlásokat elvégeztetve, a bizottságnak a végleges engedélyezésre javaslatot tesz. így két év alatt megszülethetnék a legjobb tankönyv. Ismétlem, hogy az út kissé hosszadalmas, de azért járható. A cél érdekében vállalni kell ezt az utat, s minden tényezőnek el kell végeznie a reáháramló munkát és megbízatást. Ha sokan panaszkodunk a rossz tankönyvek miatt, legyen meg bennünk a készség, akarat és áldozatos munka, hogy jobb tankönyvekről gondoskodjunk. Azt is tudom, hogy a pályadíjak, a bíráló szaktanárok s az előadó nehéz munkájának honorálása anyagi áldozatokba is kerülnek. Ügy gondolom, hogy ezt az áldozatot a könyvkiadónak kell vállalnia, hiszen az egységes tankönyvrendszer mellett számítását így is meg fogja találni. Tudom azt is, hogy nem mondtam semmi újat és meglepőt. Nem is volt célom. Csak folytatni akartam azt az elmefuttatást, amely a Szemle hasábjain a tankönyvkérdésben megindult, s főleg gyakorlati lehetőséget igyekeztem elétárni. Bizonyára vannak ennél sokkal jobb, célravezetőbb megoldások is, készséggel meghajtok előttük, csak azt kérem : tegyünk valamit ebben a kérdésben, mert minden törekvés, minden jó szándék meddő marad, ha napirendre térünk felette, helyeslő vagy elutasító mozdulattal. Fogjunk össze. Nem elég a bírálat, nem elég a legyintés, nem elég a hivatalos tényezők szolgálatának elismerése vagy gáncsolása, cselekedni kell! Milyen nagy öröm volna nekünk és mindnyájunknak, ha azok közül, akik leghangosabban ócsárolják tankönyveinket — valaki valóban jó és emberileg tökéletes tankönyvvel lepne meg bennünket!... Csurgó. Dr. Berte Kálmán. A jó tankönyvről. Az elmúlt évtized osztályfoglalkoztató-munkaiskolás lázában a tankönyv értéke alábbszállt a didaktikusok szemében. A tankönyv aláértékelése éppen akkor jelentkezett, amikor új tantervek fokozatos bevezetése miatt évről-évre új tankönyvek jelentek meg. A láz elmúltával és a sok új tankönyv használata közben szerzett tapasztalatok birtokában ismét magasabbra emelkedett a tankönyv szellem-tőzsdei árfolyama. Alig hihető, hogy azok a sorozatos, értékes megállapításokat tartalmazó elmélkedések, amelyek a Protestáns Tanügyi Szemle októberi és novemberi számaiban megjelentek, az új tankönyvek feletti szaktanári megelégedettségből fakadnának. Némi jogcímet érzek a kérdéshez való hozzászóláshoz, mert már a Szemle 1939 márciusi számában hosszabb tanulmányban foglalkoztam történelem-tankönyveinkkel, amikor még hasznos tanácsokat azóta már két osztály megjelent tankönyveinél lehetett volna figyelembe venni. A kérdés természetesen még mindig időszerű, sőt amennyiben azóta a tankönyv jelentősége emelkedett, szakkörökben ma szélesebbkörű méltánylásra tarthat igényt. A nélkül, hogy a jó tankönyv fontosságáról elmélkednék, rátérek a jó tankönyv ismertető jeleire. Ezeket a következő öt pontban kívánom összefoglalni : 1. Tartalom. A tananyagban lényeges változások történtek. Régi anyagrészek megfelelő szelektálása, új anyagrészek megfelelő összeállítású és terjedelmű beiktatása nagyon fontos. Rövidítéseknél az volt az elv, hogy a narratív részek megfelelő elhagyása mellett az egésznek eddigi gerincét bennhagyták. Ebből lexikonszerű adathalmaz, hatásában pedig unalom származhat. Ha rövidült az anyagrész, meg kell alkudni azzal a gondolattal, hogy az események vagy leírások mellett az adatok egy része is kidobandó. Az így nyert helyek olyan leírások vagy elbeszélések teljes terjedelmének tartandók fenn, amelyek az ifjú érzelmeit, képzeletét, érdeklődését, jórairányuló akarati ténykedéséit megragadják. Vagyis : kisebb nevelőértékű részek egészen elha-
