Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 12. szám - Megjegyzések
334 M eljegyzések. a nem állami középiskolák különleges eltéréseit most nem számítva. Ezen a téren bizony évtizedeken át — mondjuk meg nyíltan és őszintén — a határozatlanság, kapkodás és tisztán időleges, sőt nagyon rövidéletű intézkedések, tervezgetések korát éltük. Nem szükséges emlékezetünkbe idéznünk, hogy e miatt milyen sokat szenvedett a magyar középiskola és művelődés. Az új tanterv fokozatos életbeléptetése két év alatt befejeződik, s azt hisszük, hogy legalább egy ideig nyugalmi helyzetbe kerülünk, ha valamilyen véletlen ismét ki nem zökkent bennünket a megkezdett útról. Valóban nem volna kívánatos! A jó tanár talán még a jó tantervnél is fontosabb. Ez is köztudomású. A legjobb tanterv is összedől, ha nincs, aki lelket öntsön belé, s a jó tanár még a kevésbbé jó tanterv alapján is nagyon értékes munkát végezhet. A tanárképzés javult. Igaz, nem olyan sokat, mint kellene. A mi időnkben az egyetemen alig hallottunk nyolc félév alatt is szaktárgyainkból valamit, aminek a középiskolában, a gyakorlatban hasznát láthattuk. Ma már kedvezőbb a helyzet, bár még sok fejlesztésre, bővítésre és elmélyítésre szorul. A mi szempontunkból nagyon ajánlatos volna, hogy az egyetemi városokban az állami tanárképzőintézétek mellett református tanárképzőket is szervezzünk (természetesen ahol bölcsészeti fakultás van). Ezekben nem is annyira a tisztán szakképzés volna a lényeges, hanem a ránevelés arra, hogy a református középiskolákban a tanár, bármilyen szakos legyen is, miként kapcsolódhatik bele a vallásos nevelés szolgálatába, milyen legyen és miként elérhető az úgynevezett református szellem, amelyről mostanában olyan sokat hallunk, s amelynek gyengüléséről és elszíntelenedéséről annyit olvashatunk. A jó tanár sem tőlünk függ tehát, hanem főként belső és külső adottságoktól. A jó tankönyv azonban már egyedül tőlünk függ. Teljesen igaza van a cikkírónak, hogy a tankönyvírás művészet. Azt is hozzátehetjük, hogy művész nagyon kevés akad közöttünk. De ha ez a feltétel hiányzik is, mégis sokat lehetne tenni a jó tankönyv érdekében. S itt néhány szót kell szólnom a kon- venti középiskolai tankönyvbizottságról, annak munkájáról, amelyet olyan sokszor többnyire alaptalanul bírálnak. A bizottság tőle telhetőleg szigorú és meggondolt eljárásra törekszik. Egyébként sem feladata, hogy tankönyvekről gondoskodjék, csak a hozzá terjesztett tankönyvek megbírálásával és engedélyezésével foglalkozik. Az eljárás ismerős. Bizonyságot tehetek arról, mint a bizottság egyik szerény tagja, hogy a tankönyvbizottság elnöke és előadója milyen komolyan átérzik a lelkiismereti felelősséget, s milyen sok töprengést és aggodalmat okoz a bizottság egészének, ha kénytelen-kelletlen, a pillanatnyi szükségszerűség kényszere alatt nem megfelelő tankönyvek nyomatására is engedélyt kell adnia, mert nincs más választása és lehetősége. Minynyájan tudjuk, hogy újabban az ORTE gondoskodik új tankönyvekről, kiváló és bevált tankönyvíróknak megbízást ad, s az így megírt kézikönyvek kerülnek a bizottság elé. Nem volnánk igazságosak és tárgyilagosak, ha nem ismernők el, hogy ezek között a tankönyvek között néhány kitűnően sikerült került fogalomba. Ezekben már megnyilatkozik az az elv, amelyet dr. Hamvas Gyula hangoztat, hogy a tankönyveknek élményszerűeknek kell lenniök, alkalmazkodniok kell az ifjúság szellemi színvonalához és lelkűidéhez stb. Bizony felette fontos, hogy a tanuló a tankönyvét élvezettel, érdeklődéssel, örömmel forgassa, ne csak kötelességszerű rosszat lásson benne, amiből tanulni kell, hanem ébressze fel benne az önkéntelen kíváncsiságot, az elmélyedő érdeklődést, és szerettesse meg vele a tárgyat. Kár, hogy ilyen tankönyv még nagyon kevés van, a legtöbb puszta adathalmaz, élet és lélek nélkül! Inkább megunatja a tárgyat a helyett, hogy megkedveltetné! Egységes tankönyvet! A székesfehérvári tankerület egyik igazgatói értekezletén az egységes tankönyv bevezetése érdekében és mellett szólaltam fel. Ma sincs okom, hogy ettől az álláspontomtól eltérjek. Szükséges és ajánlatos volna, hogy az állami, református és katolikus középiskolák a maguk körében egységes tankönyveket használjanak. Szinte hallom az ellenvetéseket : hol marad akkor a válogatás joga és lehetősége? Lélekölő volna, ha minden református középiskola egyforma tankönyvet használna, ne uniformizáljuk, ne
