Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 12. szám - Dr. Evva Gabriella: Mire kell leányainkat eszméltetnünk
322 Dr. Evva Gabriella : Mire kell leányainkat eszméltetnünk: Az életcél, életpálya helyes megválasztása nemcsak egyéni- hanem mindenekelőtt elsőrangú nemzeti érdek. Kevés szülő, főként anya gondol erre, amikor gyermeke sorsdöntő lépését kellene irányítania. Hiúság, elfogultság, rangkórság, előítéletek, anyagi érdekvagy erkölcsi bátorság hiányából fakadó megalkuvás az oka annak, hogy ma annyi a lélek nélkül dolgozó ember, aki nem oda való, ahol van. Ennek ellensúlyozására sokat tehetnek az anyák, ha gyermekeik észbeli, vagy jellembeli megnyilvánulásait már az iskolás kor előtt, önfeledt játék közben is figyelik. Abban, hogy mivel és hogyan játszik a gyermek, fejlődésének messzire mutató lehetőségei villannak meg. Észre lehet ebből venni testi és szellemi mozgékonyságát, ügyességét, erejét, érdeklődését, egyéni hajlamait, egész lelki minőségét. Mindez lényt vet a gyermek későbbi alakulására. Más ember lesz pl. a játékaiban elmerülni tudó, mint a csak immel-ámmal játszó, vagy éppen kapkodó gyermekből. Sokat tehet az anyai gondoskodás, ha arra irányul, hogy a már iskolába járó gyermek munkáját szívvel-lélekkel végezze. Arra kell eszméltetni, hogy nem a bizonyítvány, az osztályzat a fontos, hanem az odaadás mértéke, amivel munkánkat végezzük ; nem az eredmény, a siker, elismerés, vagy jutalom, hanem a jószándék, a becsületes munka s az ennek tudatában járó lelki nyugalom ; az a tudat, hogy mindent megtett,. ami az erejéből telt. Amelyik gyermek ezt az irányító gondolatot teszi magáévá az iskolai évek alatt, abból kötelességtudó, az ügyért lelkesen dolgozni kész felnőtt lesz, aki a maga egyéni érdekeit mindenkor alárendeli majd a nemzet érdekeinek. A családjáért önfeláldozóan dolgozó anya minden különösebb erkölcsi oktatás nélkül is megéreztetheti gyermekével, hogy az élet nem játék, hanem komoly kötelességek láncolata, amelyre minden erőnkkel és képességeinkkel készülni kell. Különösen a mai magyar élet kíván mindenkitől: gyermektől, ifjútól, felnőttől 100%-os I munkát. Eleinte apró tennivalókkal kapcsolatban történhetik az 9 erre való szoktatás. Pl. a kis gyermek szeszélye nem találhat kibúvót I az étkezés előtti kézmosás, a napi séta, a játékai elrakása, az ille- 1 delmes köszönés stb. alól. Az iskolás gyermektől megkívánjuk, hogy | mindennél elébbvaló feladatainak idejében való elvégzése és nem a j* játék, vagy éppen a zsúrozás. A serdülő leányt vagy ifjút arra esz- H méltetjük, hogy értékelje fiatalságának erejét, de ezt csupán eszköz- I nek tekintse fajunk erősítésére. Felébresztjük bennük a tiszta családi ■ élet utáni vágyakozást ilyen életet élő férfiak-nők iránti elismerő- gj sünk gyakori kifejezésével és ilyen emberek példájára való hivat- g kozással az emelkedett szellemű, nemes jellemű élettárs keresésére B való törekvést. Ilyen irányú anyai hatás eredményezhetné a felnövő magyar ifjúság tisztultabb felfogását az élet legnagyobb kérdéseiről és adhatna ösztönzést mind a felnövő leányoknak, mind a fiúknak a nemzetben reájuk váró hivatás felelősséggel való betöltésére. Az erre való alkalmasság nemcsak értelmi úton kíván az anyáktól másra át nem hárítható tennivalót. Még fontosabb a gyermekeikre
