Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 11. szám - Nagy Miklós: A túlterhelés kérdése
300 Nagy Miklós : A túlterhelés kérdése. szer szájbarágása is leszoktatja a diákot arról, hogy önállóan is dolgozzék. Ad C) 1. A heti óraszámot annyira le kellene csökkenteni, hogy még a rendkívüli tárgyakat is délelőttre lehessen beosztani. Délutánra semmiféle jogcímen és sohasem kellene a diákot az iskolába felrendelni. Gyermeklélektani tapasztalatok és a főiskolai hallgatók megterhelésének figyelembevétele alapján állíthatjuk, hogy az alsó négy osztályban hetenként 24, a felső négy osztályban hetenként 30 óránál nem szabad többet beosztani. Ad C) 2. A tanulmányi anyag megrostálásával kapcsolatban sürgős teendőnek tartjuk minden felesleges ballaszt kidobását. Ezek a ballasztok részint tévesen értelmezett hagyománytiszteletből, részint egyes tantervkészítők szaktudományos túlbuzgósága következtében kerültek bele a tantervbe. Szükség van ezenkívül a középiskola célkitűzésének és az ifjúság teherbíróképességének józan, mértéktartó megállapítására is. A középiskolai tanulók 90%-ának nem lesz az életben szüksége annyi nyelvtudásra, amennyire a középiskola meg szeretné tanítani a növendékeket. Sokkal eredményesebb lenne a tanítás, ha csak azok tanulnának nyelveket, akiknek erre tehetségük és kedvük van. Úgy látjuk, legjobban elérhető volna a cél, ha az alsó négy osztályban csak a németet tanítanók, a felső négy osztályban pedig választani lehetne a tanulóknak a latin és egy második élő nyelv között. Harmadik élő nyelvet is lehetne tanítani rendkívüli tárgyként, de ingyenesen azoknak, akik erre önként vállalkoznak. Meg kellene tiltani szigorúan azt, hogy az egyes tárgyak tankönyveiben vagy a valóságos tanítás folyamán (pl. történelemben, mennyiségtanban, fizikában) olyan részeletekre is kiterjeszkedjenek, amelyek csak a szakemberekre tartoznak. Viszont a magyar nyelvi és irodalmi tanulmányok végzésére több időt kellene szentelni. Az anjmgot a csökkentett óraszámhoz kell mérni! Ad C) 3. Ezt a régi követelményt nem győzzük eléggé hangoztatni. Tankönyveink között vannak olyanok, amelyek iskolapéldái annak, hogyan nem szabad tankönyvet szerkeszteni. Valószínűleg segítene a helyzeten, ha megszüntetnék egyes tankönyvkiadó-vállalatok monopoíisztikus helyzetét, s ha a kiadói hasznot kiküszöbölnék a tankönyvkiadásból, s a nyomda csak a szigorúan vett nyomdai haszonra tarthatna igényt. Ad C) 4. Tanításunkat az tenné nyugodtabbá, tanár és diák szempontjából egyaránt egyenletesebbé, ha azt a minimumot szabnák meg, amely elegendő a "felsőbb osztályba lépéshez. Gondolkozni lehetne az osztályozás rendjének a megváltoztatásán, öt vagy tíz érdemjegy bevezetésén, és esetleg a média-rendszer meghonosításán. Ad C) 5. Nem érthetünk egyet a sárospatakiak követelményével az énekórák számának a csökkentése tekintetében. A helyesen vezetett énekóra, a tanítás közben való éneklés nem fáraszt, hanem üdít, pihentet. Nagy József tanárunk megállapítása szerint az orvosi
