Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 11. szám - Szathmáry Lajos: Kitűnőek iskolája a magunk módján
Szalhmdrij Lajos : Kitűnőek iskolája a magunk módján. 289 nemzetnevelői célt ugyanis mindig az értelmességi réteg érti meg hamarább ; 5. ezeknek az uraknak egy része benne van a városi tanácsban is, s ezek ott is megszavaztathatnak a célra, pl. nálunk 3 tanuló számára, fejenként évi 300 pengős ösztöndíjat. Nálunk a kellő együttmunkálkodás megszervezésével ez évben már 12 tanulóval és 3500 pengős költségvetéssel dolgoztunk ; 6. ez a közösség fogja rábírni a presbitériumot arra, hogy mint iskolafenntartó, ezektől a tanulóktól semminemű dijat ne szedjen {még beíratási díjat se!), továbbá, hogy e tanulóknak ingyen tanszer és tankönyv jusson, sőt szükség esetén ruhatámogatásra is kerüljön pénz, vagy egyéb adomány. A munkaközösség fent elsorolt tevékenyégéi után hozzáfoghatunk a gyakorlati kivitelhez. Május vége felé felhívásokat küldünk ki a környék iskoláinak igazgatóihoz és tanítóihoz, esetleg személyes kapcsolatot veszünk fel velük, hogy idevaló tanulóikat a júniusi versenyvizsgálatra küldjék be. Természetesen versenyvizsgálatot kell rendeznünk, mert anyagi szükség esetén csakis a legeslegkiválóbbak felvételéről lehet szó. E vizsgálat írásbeli és szóbeli. A vizsgáló- bizottságot a gimnáziumi tanári testület küldi ki, s rajta a versenyző tanulók tanítói és szülői, sőt más érdeklődők is jelenlehetnek. Ezeknek az anyagi, erkölcsi és személyi feltételeknek a biztosítása után meg kell szerveznünk magát az Otthont is. Egyszerű parasztház legyen az, hogy a tanyai és falusi gyermek otthonosan érezze benne magát. Középpontja egy jó nagy nappali szoba, amelyben 10—20 tanuló tanulhat és étkezhet, azután egy-két hálószoba, bennük egyszerű katonás vaságyak. Fürdőszoba ennyi gyermek tisztántartásához elengedhetetlen. (Víz kondérban melegszik, mosdás egy hosszú fateknőben). Legfőképpen pedig megkívántatik egy vállalkozó szellemű nőtlen tanárgondnok, aki bentlakik, együtt él kosztol és dolgozik a gyermekekkel, természetesen fizetés nélkül, mint ahogy egy ilyen intézményt csakis ingyen lehet szolgálni. Meg kell egy korosabb, értelmes női cseléd, aki a konyhai munkát, takarítást, mosást stb. végzi. Az Otthon kis közössége minden munkában résztvesz. Nemcsak azért, mert így olcsóbb az Otthon fenntartása, hanem, mert a munkára neveléshez és a közösségi szellem kialakításához ez feltétlenül szükséges. A tanulók maguk hordják a vizet, vágják a fát, fűtenek, segédkeznek a bevásárlásban és a konyhán, sőt az állattartásban és a kertben is. (Nekünk van már disznónk, aprójószágunk bőven, konyhakertünk és gyümölcsösünk is.) Az ilyesféle munka megédesíti a parasztgyermekek tanulmányi foglalkozását. A bentlakó tanárgondnok felelősségérzetén és egyéniségén múlik aztán az Otthon belső élete. Nálunk e gyermekek egy fegyelmezett cserkészőrsöt alkotnak, népi citerazenekaruk van, nyitva áll a számukra az iskola és a tanárok köz- és magánkönyvtára, a leendő mérnökök fúrnak-faragnak, zenészeink zongorát tanulnak, a leendő
