Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 10. szám - Dr. Bánkúti Dezső: Erdély visszatért
52129 Dr. Bánkúti Dezső: Erdély visszatért. .261 Erdély visszatért. Közel három évtizede annak, hogy iskoláink ilyen lelkes hangulatban kezdhették munkájukat. Lobogódísz hirdette országszerte, hogy nagy öröme van hazánknak. Az augusztus 30-i bécsi döntés (a második ilyen nevű esemény!) visszaadta nekünk Erdély északi és keleti részét. A Székelyföld, Szatmár, Nagyvárad újra magyar, de visszatért nagy szülöttének Mátyás királynak születése 500. évfordulóján kincses Kolozsvár is, az országnak Budapest után hajdan legfontosabb városa. Közel 45,000 km2 terület és 2% milllió lakos, köztük több mint egy millió magyar, székely öleli át boldogan az anyaországot. A Trianonban megcsonkított haza a háromszori gyarapodás révén 160,000 km2 területtel és 13% millió lakossal középhatalommá lett, s igen fontos tényezővé Délkelet-Európában, jóval erősebb szomszédainál. Ezek a rideg tények azonban nekünk igen sokat jelentenek, mert vérontás nélkül sikerült hozzájutnunk e nagy sikerhez. Ne sírjon most egyik szemünk sem, hisze'n sírt húsz éven keresztül mindkettő, hanem mosolyogjon, nevessen minden magyar ember. De gondolkozzék is ezen a nagy örömön. Mert ha vér nélkül kaptuk is vissza e drága országrészeket, és tolhattuk ki határainkat a Kárpátokig, nem munka nélkül jutottunk hozzájuk. Isten áldása volt azon a munkán, melyet a nemzet és vezérei húsz éven keresztül kifejtettek. Mi, magyar iskolák is résztvettünk ebben a munkában : lemondást sohasem hirdettünk, mindig hangoztattuk, hogy Nem, nem, soha!,s hittünk Magyarország feltámadásában. A jó Isten is azt áldja meg, aki maga is munkálkodik, aki arra érdemes. így megáldotta Magyar- országot, hogy kormányzójának húszéves országlása alatt felvirágozhatott. Hálával gondol ma minden magyar ember Magyarország nemes kormányzójára, bölcs tanácsadóira, az erdélyi Teleki Pálra és Csáky Istvánra, de áldja meg haló porában is azt a nagy magyar államférfiút, aki először álmodott a ,»tengely“-ről: az evangélikus tanítói házból kikerült Gömbös Gyulát. És sohasem szabad elfelejtenünk azt, hogy a két baráti nagyhatalomnak: Németországnak és Olaszországnak köszönhetjük ez újabb területi gyarapodást is. A hálás szívek megnyilatkozása nem politizálás. Meg kell mondanunk : van valami felemelő abban, hogy e két ország, mikor egyik kezével élet-halálhareot vív, a másikkal máris ráért arra, hogy elsimítsa a Délkeleten tornyosuló hullámokat. Hűségért hűséggel í
