Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 1. szám - Dr. Belohorszky Ferenc: Az osztályfőnök
20 Dr. Relohorszky Ferenc: Az osztályfőnök. nevelés alkalmai meghitt és bizalmas viszonyt fejleszthetnek ki a tanár és tanítványok között, ezek feltételeket teremtenek arra, hogy a nagy közösségi célok eléréséhez szükséges tökéletes bizalom, határozott célirányosság, meghittség alapjaiban minden tanítványban meglehessen. A közösségi életben való komoly szerepvállaláshoz ugyanis olyan egyéniségekre van szükség, akik önmagukban is értékek és határozott egyéniségek, akiknek van azonban érzékük aziránt is, hogy a nagy nemzeti közösség tagjaiként alárendelt szerepet is tudjanak vinni nagyobb és nemesebb célok érdekében. Csak a meghittség, bizalom jegyében lehet őket ráébreszteni arra, hogy a nagy nemzeti feladatok milyen fontos áldozatok vállalását követelik tőlük. A magyar osztályfőnöknek el kell odáig jutnia, hogy egy nagy nemzeti közösség sorskérdéseit mind feltárja a vezetése alatt álló osztály előtt, s necsak diagnózist állapítson meg, de oly lelki erőkkel is ruházza fel tanítványait, melyek időtállóak lesznek mindenkor. Súlyosan égető szociális problémáink, égető állampolgári feladataink az osztályközösség előtt époly ismertek legyenek, mint azok a feladatok, amelyek az egyéniségük helyes, komoly formálódásával kapcsolatosak. Amikor az osztályfőnök lelki szerepét így fogjuk fel a nevelő iskola tükrében, akkor természetes lesz az a követelés, hogy a szülői társadalmat nemcsak az osztályfő, hanem az egész nevelőiskola új szervezetéről, rendszeréről, irányairól és vezető elveiről kellőképpen felvilágosítsuk. Nagy hibának találom általánosságban, hogy a szülői társadalommal való kapcsolat még mindig nem elég bensőséges. Nem iskolákat, nem egyéneket hibáztatunk, hanem főként azt általánosságban, hogy még nem igen látjuk be, hogy eredményes nevelés csakis a szülői társadalommal való harmonikus együttműködéssel keletkezhetik. A mi feladatunk, hogy a szülőket az iskola irányairól felvilágosítsuk, nem várhatjuk tőlük, hogy a szülők jöjjenek elő nevelési kérdéseikkel. S ezen a téren, nézetem szerint, nem is lehet eleget tenni. A szülői társadalommal való érintkezés módjaiban nem lehet elegendő, ha évenként egyszer-kétszer szülői értekezleten hallanak az iskola irányairól, helyi kérdésekről, feltétlenül szükséges bensőbbé tenni a viszonyt. S ez az osztályfőnökre hárul. Az osztályfő látogassa meg a tanulót otthonában, necsak azt, aki nem a szüleinél lakik, hanem mindegyiket, szerezzen magának alapos ismereteket a szülői házról, a szülőkről, a gyermek körülményeiről, s necsak dicsérő szavakat használjon, hanem ha kell, beszélje meg tapintatosan, őszintén és bizalmasan a szülőkkel a legkényesebb kérdéseket is, tekintet nélkül arra, hogy a szülő ezt a kérdést lényegesnek, fontosnak tartja-e vagy sem. Minden szülőt meg lehet és meg is kell tudni győzni arról, hogy a gyermek érdekében és eredményes nevelésünk szempontjából minden lehetőt el kell követni. Az iskola feladata pedig az, hogy minél gyakoribb, esetleg külön szervezett előadássorozatokkal ismertesse meg a szülőkkel az iskola új rendszerét, világát, s ebben a kis világban az osztályfőnök szerepét beható módon.
