Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 8. szám - Megjegyzések
Megjegyzések 227 teljesen megfelelt volna. Fordított eset is előfordulhatna : kislétszámú évjáratból besorozhatnának valakit, aki komoly alkalmasságvizsgálat esetén, a tanári pályára alkalmatlannak bizonyulna, pl. gyenge idegzete miatt. Mindezek a lehetőségek valószínűségekké válnak, ha a sorozóbizottságok gyors tömegvizsgálataira gondolunk. Tehát a tervet, tisztán biológiai szempontból nézve is, alig lehetne megvalósítani. 2. De nem lehet a testi alkalmasság szempontját ekkora szerephez juttatni. Eleget büszkélkedünk azzal, hogy a gimnázium — bár nem tudományt tanít — szellemi alkotómunkára készít elő. A tudománynak vannak olyan posztjai (anyaggyűjtés, bibliográfia), ahol nincs szükség állandó szellemi elevenségre, az egész tárgy biztos áttekintésére, önfeledt beleélésre. Gimnáziumi tanár nincs ezek nélkül. Pedig ezek még csak a szaktudás követelményei. A legdöntőbb éveiben levő ember megértése, szellemi önállóságra nevelése csak fejlett s állandóan fejlődésképes nevelői személyiségnek lehetséges. Dékány István szerint (OKTE-Közlöny március—április) a tanári tevékenység bizonyos ágai a legmagasabbfokú alkotómunka körébe tartoznak. Tehát a középiskolai tanárral szemben szaktudás és nevelői képességek tekintetében a követelmények nagyok és — az iskolafaj természetének megfelelően- szellemi és erkölcsi jellegűek elsősorban. A testi alkalmasság alapvető követelmény ugyan, de csak a középiskola lényegének megfelelő mértékben. A középiskolai nevelésnek ma már szerves része a katonai nevelés, de sajátosan a középiskoláé csak a megfelelő színvonalú értelmi és erkölcsi nevelés. Tanáraira nem lehet tehát alkalmazni a javaslatot, mert a testi követelmény idegen szempontú megállapítása hamarosan lesüllyesztené az iskolafaj szellemi színvonalát. Fordulnának elő ugyanis olyan esetek, hogy megfelelő adottságú emberek nem léphetnének a tanári pályára, nem fejleszthetnék magukat nevelői személyiségekké a középiskola javára. Másrészt olyan tartalékos tisztek is tanárok lennének, akik adottság híján nem válhatnának gimnáziumi tanári személyiségekké, s így nem pótolnák azokat, akik helyes szempontú kiválasztás esetén helyükbe jutottak volna. A katonai alkalmasság szempontja a nagy számok törvényének engedelmeskedő, statisztikailag kezelhető szempont. “Azt a mindig egyénit, irracionálist, statisztikailag alig megfoghatót, amit a magasfokú tudományos és nevelői személyiség jelent, e szempontnak nem vethetjük alá. Ha megtesszük, a középiskola történeti jelentőségét, feladatait becsüljük le. 3. A férfiasság követelmény, de még ha tisztán a külső magatartásra értjük is, a katonai szolgálattal szétválaszthatatlan kapcsolatba hozni nem lehet. Lehetnek férfias nem-katonák és férfiatlan katonák. Régi kollégiumaink pap-tanárai s a szerzetes-tanárok is tudtak férfiasak lenni, erre nevelni. Az természetes, hogy a katonaviseltek külső magatartása általában férfiasabb, mint a nem-katonáké, hatásuk általában igen jelentős gimnáziumaink életében. De vigyázzunk. A gimnázium tanárával szemben férfiasság tekintetében is magasabbak a követelmények. Vallásból, mély műveltségből, közösségi érzésből eredő meggyőződések állandó, bátor érvényesítése az életben — erről van itt szó. Lényegében ugyan a katonai értelemben vett férfiasság is hasonló talán, ezt mégis inkább külsőlegesen, a „strammság“ értelmében szokták venni, mint a cikkíró is tette. Ha a kétfajta, különböző értékű férfiasság egy-egy tanárban együtt megvan, az a gimnáziumra nézve nyereség. De sokszor külön jelentkezik. S ha csupán egyetlen csak mélyebb értelemben véve férfias tanárt cserélnénk fel egy csak külsőleges férfiasságúval — a gimnázium kárt szenvedne, lényegének megfelelően. A népiskolai nevelésben inkább megvalósítható lenne a terv. 4. Igaza van a javaslatnak abban, hogy a középiskolai tanárok önfegyelmének és fegyelmezni tudásának fokozására, most tisztán a közhasználatú katonás, formális értelemben véve a két fogalmat, nagy szükség van. De nem az órákon végzett, szoros értelemben vett tanítási munka szempontjából. Az órákon a fegyelmezést a tárgy természete, a tanár és az osztály egyénisége szabja meg, bizonyos határok között feloldó hatásokra is szükség van. Ez annál inkább érvényes, minél fejlettebb a tanár és az osztály. Azonban várható,
