Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 8. szám - Megjegyzések
Megjegyzések 225 számító jegynek kell a testnevelés jegyének lennie, ha onnan komolyan és komoly magyar tanítókat akarunk nevelni. Négyéves, nem számító jegynek tulajdonítható ,,pocolás“ után nem lehet két akadémiai évben pótolni a mulasztásokat. A líceum testnevelési jegye is feltétlenül számítson az általános osztályzatba, mert a leendő tanítóképzésben csak így van komoly jelentősége. 3. Miért nem buktató erejű ? Ismét a magam iskolájába megyek vissza példáért. Ha az egészségesen felvett és egészséges tanuló lustasága miatt megbukott, szeptemberben javítózott. Nyár folyamán úszást, futást, ugrást, futballt, szóval valamit tanulnia kellett, mely bizonyította azt, hogy az egészséges életbe bekapcsolódott. Sporttér, játszótér, futball ma már mindenütt van. A gyengébb testi alkatú tanulóra se volt soha rossz hatással a testnevelésben megkövetelt fokozatos erőkifejtés. Mert hiszen ha a testnevelésben kell a tanulónak akarattal leküzdenie az akadályokat, általa értékesebb embert nyerünk. A testnevelés komoly munkája után megkövetelt komoly elszámolás, felelés, bemutatás erősíti a tanuló igazságba vetett hitét és azt, hogy aki dolgozik, az az értékesebb ember ! Ha tehát valaki lustasága miatt testnevelésből megbukott, ez csak az igazságból folyó következetesség, a munka értékelése. Vagy nem célja a líceumnak ez ?... Nemcsak a líceumba, de az összes középiskolákba azonnal be kell vezetni a testnevelés osztályzatának számítóságát és buktató erejét. Ez nem a testnevelés kiváltságát, hanem az igazság és munka komoly felfogását jelenti. Kivételekkel még igy is számolni kell. A jövendő magyar életnek keménykötésü és telifejű, az igazságban és munkában hívő emberekre van szüksége. Erre már a középiskolákban rá kell nevelni a jövendő magyar élet vezetőit. A mai berendezkedés mellett az erre szolgáló nevelésünk, míg a testnevelés nem kapja meg az őt megillető helyet, nem tudja célját teljes egészében elérni. Debrecen. Somorjai László. MEGJEGYZÉSEK A tanárok kötelező katonai szolgálatának tervéről. Érdeklődéssel olvasom Kiss Árpád cikkét e folyóirat júliusi számában, értékesnek tartom, s a legtöbb vonatkozásban egyetértek vele. Egy pontban azonban sietek megjegyzéseket tenni. A cikkíró szükségesnek tartja, hogy középiskolai tanárrá csak tartalékos tiszt lehessen, „azok a tehetségek, akik tudományos pályára valók ugyan, de katonának nem felelnek meg, olyan tudományos pályákon helyezkednek majd el, amelyeken az ifjúsággal való érintkezés nem mindennapos“. Hasonló felfogással magánbeszélgetésben is találkoztam, úgy látszik, elterjedőben van.
