Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 8. szám - Somorjai László: A líceum testnevelése
Somorjai László: A líceum testnevelése 223 Ha egy egészséges és normális szervezetű tanuló (amilyenből az emberfeletti munkájú tanító lesz) ezt az elölről oktatott anyagot, jószándékkal és szorgalommal gyakorolja, minden körülmény között éppen úgy meg tud belőle felelni, mint bármely más tárgyból. Nem kell hozzá komolyabb készség, mint a matematikához, vagy a rajzhoz. Az elemi fokon kezdett középiskolai tantárgyak bármelyikének elvégzéséhez sem kell egyéb józan és normális tehetségnél és szorgalomnál. A testnevelés alapfogalmainál a kezdet munkája sem egyéb a normális szervezet játékos mozgásánál és egy kevés jóindulatú szorgalomnál. Tehát nem kell hozzá sem tehetség, sem különleges szervezet. Ha az iskola méltányolja és bírálja a közismereti és művészeti tárgyak eredményét és szorgalmát, miért nem méltányolja a szintén embernevelő testnevelését is ? Azért, mert ósdi felfogás szerint ahhoz tehetség kell ! Nem kell hozzá tehetség, csak szorgalom, ha valamelyik normális szervezetű tanuló (amilyen tanítónak egyedül alkalmas !) rendszeresen tanulja. A komoly iskola, ha méltányolja a „más“ tárgyaknál mutatott szorgalmat, a hozzáértő tanári kar már a testnevelésben mutatott szorgalom komoly bírálatától sem zárkózhat el ! Ha a növendék balga hitében a tehetség kérdésének tekinti lustaságának eredményét, legalább a komoly nevelő ne legyen hitével cinkostársa a lusta diáknak. A testnevelés érdemjegyének komoly elbírálása lehet nevelő és lehet romboló. A testnevelés érdemjegye éppen úgy a szorgalomnak a tükörképe, mint más tárgyé. Ha a testnevelés érdemjegye nem számít, ha komoly befolyása az egész tanuló elbírálásában nem érvényesül, az oktatásunk lehet elsőrendű, de nevelésünk nem egész. Nem egész, mert hamis és torz szemléletre szoktatjuk a tanulót. Torz szemlélete lesz a munkáról, mert azt hitetjük el vele, hogy testnevelésből tehetségtelensége folytán nem tud megfelelni. A gyermek, a szülők, de még a nevelők egy része is azt hiszi, hogy a testnevelés különleges képességeket kíván. Ue csak a lusta, a különc, vagy az előre telebeszélt fejű gyermek és szülője emeli ily magasra a testnevelést. Pedig a testnevelés mutatja meg igazán a tanuló hivatásbeli rátermettségét. Amelyik tanuló lustaságból vagy kényelemszeretetből, sokszor szokásból felmenteti magát, vagy a testnevelésből elégtelen, elégséges osztályzatot szerzett, annak a szorgalma téves ítélet szerint lehet csak kielégítő. Téves ítélet az, mely az ifjúság testi és lelki szerkezetéhez legközelebb álló mozgásból, játékból sem tud megfelelni, s mégis kielégítőnek veszi a szorgalmat. Hégi tapasztalatom az, hogy a mi intézetünkben, a debreceni Kollégium tanítóképzőjében csak a jó tanulók a jó atléták, jó játékosok és tornászok. A rossz tanuló testnevelésből is lusta és korlátolt. Majdnem két évtizedes megfigyelésem alapján tudom állítani, hogy az elölről kezdett, alapfogalmaktól elindított, hangulatos
