Protestáns Tanügyi Szemle, 1940

1940 / 8. szám - Bartók Miklós: A szellem fogalma és nevelésének problematikája

208 Bartók Miklós; A szellem fogalma és nevelésének problematikája

kereksége és ereje feltétlenül szükséges az emberi tökéletesedéshez. A nevelőnek tehát tudnia kell, hogy miben áll és miben keresendő. Aki elvész a pillanatok és napok zakatolásában, vesz mindent úgy, ahogy van a szent véletlenség és közömbösség kénye-kedve szerint, áltatva magát, hogy egy tegnapi gondolatom, hitem vagy véleményem úgysem fontos, mert a világon úgysem változtat, azt soha még semmiféle szellem meg nem ragadta, mert a szellem embere minden lehet, csak közömbös nem. Nincs a világon nagyobb bűnös, mint az a nevelő, aki legyint a szellem szó hallatára, öntudatlanabb annál, aki nem érzi, hogy ez az ember világában a legnagyobb hatalom.

II. Nyilvánvaló az is, hogy ha ennyire fontos, akkor kutatnunk kell nevelése lehetőségének tárgyi alapjait, mert a szó magában elvész, miután arra is kevés volt, hogy a lényeg hiányát takargassa. Tudnunk kell azt, hogy a gyakorlás, valamivel való állhatatos foglalkozás állandó diszpozíciókat teremt az egész idegrendszerben, lehetséges tehát ennek olyan beállítása, mely az egész lelkiség színezetét befolyásolja, s benne olyan magasabb szintéziseket állandósít, melyek egyszer meg fogják érdemelni a szellem elnevezést. Ma már az orvostudomány eljutott annak a megállapításáig, hogy amikor valamely inger az agyból kiindulva valamely neuronkomplexuson végighalad, s annak végződéseinél az illető szerv követi az agy parancsait, ez azáltal lehetséges, hogy az ideg foglalkoztatása folytán hormon termelődik, s ez serkenti cselekvésre a megfelelő szervet. Ha már most az ideg foglalkoztatása gyakori, akkor több és több hormon termelődik, amely átadja és növeli az izmok és a szervek erejét s azok képességei állandósulnak legalább is addig, míg a hormonok készlete és munkájuk nyoma ismét el nem enyészik. Ugyanez áll az agy idegeire is : nincs gondolat, asszociáció vagy elhatározás, melynek nyomán valami állandósulás létre ne jönne, s általa az egész psziché ne gazdagodnék. Büntetlenül nem lehet rosszra gondolni, mert az agy megfertőződik tőle a szó legkézzelfoghatóbb értelmében, de az állandóan szép lelki tartalmak is átitatják az egész elme- és idegorganizmust, s csodálatos gyümölcseit keserves napjainkban is boldogan szedjük. Miben rejlenék másban a szellem ereje, ha nem éppen abban, hogy lehat a mikroszkópok és vegyi analízisek világáig, s formál eredetében láthatatlan, de következményeiben emberi sorsra és történelemre kiható módon ?

III. Mivel az egész lelki magatartás valamennyi ténye csak együttesen képes szellemet eredményezni, szükséges, hogy minden lelki megnyilatkozásba ugyanazt a szellemet vigyük. Nem lehet az akaratunk nemes, a gondolatunk gonosz, az érzésünk fennkölt, a vágyunk pedig alantas. Nem lehetünk ma hűek, holnap hűtlenek, délelőtt gyávák, délután héroszok. A szellemmel való atitatottság éppen azt jelenti, hogy valami bennem mindent összefog, s a legelemibb érzéstől a legszárnyalóbb gondolatig minden lelki atomom ugyanazt a jelvényt és kardot viseli, mint egy jólszervezett hadseregben a generális és a közkatona. Ezért a szellem nevelője előtt minden fontos, amit ő vagy a neveltje gondol és akar; a lelki össze-