Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 8. szám - vitéz dr. Bessenyei Lajos: Középiskolai nevelésünk célkitűzése
vitéz dr. Bessenyei Lajos: Középiskolai nevelésünk célkitűzése 197 nem hárítható kötelesség. Az elit-nevelés ugyanis megkívánja a továbbképzésre, szinte csúcsteljesítményre alkalmas növendékek kiválogatását, és ezek számára lehetővé kell tenni minden körülmények közt a tanulást, az iskola elvégzését. Mert természetes pótlás a folyton ritkuló középosztály erősítésére csak az alsó néprétegekből lehetséges, ez az a kiapadhatatlan forrás, ahonnan mindig újra és újra meríthetünk. De ezek az alsó rétegek viszont szegények, sokszor olyan anyagi viszonyok közt élnek, hogy gyermekeikkel alig bírják az elemi iskolát is elvégeztetni, a középiskoláról pedig legfeljebb csak ábrándozhatnak. Így aztán nagyon sok kiváló tehetség, amely nemzeti közéletünk számára értéket, lelki gazdagodást jelentett volna, ki sím fejlődhetett, hanem egyszersmindenkorra elveszett. Ez ma is így van. Ezen az állapoton is segíteni kell minél gyorsabban. „Nem elég a kapukat megnyitni a parasztfiatalság színe-java előtt, meg kell adni a módot arra is, hogy ez a fiatalság a kapukig eljusson“ és azon belépve nyugodtan haladhasson előre. „Egész iskolaügyünket, egész tandíjrendszerünket e szelekció számára kell átalakítani. Az ösztöndíjaknál, a segélyeknél, a tandíjmentességnél mindenütt előnyt kell biztosítani a népi kiválasztás nagy elvének. így válik igazán a kitűnőek iskolájává a magyar nevelés.“ Ezek figyelembevételével megérthető, ha a közelmúltban egyik délutáni lap riportrovatában (Esti Újság, 1940. V. 11. „Öt magyar középiskola végez az országban szeptembertől fogva tehetségkutató munkát“) igen-igen nagy örömmel olvastam a sárospataki református gimnázium azon munkálkodásáról, mely igyekszik kiválasztani a magyar falvak szegény, tehetséges gyermekeit és ezeknek lehetővé teszi a gimnázium elvégzését. A kiválasztás és a tanulás lehetővé tétele az egyik tanártársunk felvilágosítása szerint fdr. Ilarsányi István) egészen életre- valóan van megszervezve, és a társadalmat is bekapcsolták ebbe a működésbe, amely „megható érdeklődést mutate mozgalom iránt“. Szeptembertől fogva már további öt magyar gimnázium kapcsolódik bele ebbe a munkába. Magam részéről bizakodó reménységgel olvastam a következő sorokat : „És talán nem kergetünk délibábot, amikor az a meggyőződésünk, hogy néhány esztendő alatt az egész országot be fogja hálózni a tehetségkutatás mozgalma, s egy-két évtized múlva a magyar középosztályt jótékonyan fel fogja frissíteni az ilyen módon belékerült száz és száz magyar észjárású, pihent szellemű, komoly tehetség.“ Valóban magyar lelkem legszentebb érzése szerint mondom rá : adja a magyarok Istene, hogy úgy legyen ! vitéz dr. Bessenyei Lajos.
