Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 7. szám - Egyházi és iskolai hírek
Egyházi és iskolai hírek. 187 ■ugyanaz volt életük folyása azzal a különbséggel, hogy a szabad levegő, napfény és fürdési alkalom kihullott életükből. Rövid párhavi ott tartózkodás után, amikor már megszokták volna új helyzetük minden alkalmatlanságát, jött a parancs : tovább, Szibéria felé. Útközben sok megható epizódot említ az orosz nép jószívűségéről, milyen szívesen ajándékozták meg a fogolyszállítmányt mindennel, mert rágondoltak a magyar fronton küzdő övéikre. Végre Krasznojarszkba érkeztek, állandó helyükre, de nem is álmodták, hogy hány karácsonyt kell még ott eltölteniök, míg hazajuthatnak, holott az elsőt is alig bírták már türelemmel. Pedig Szibériához köti hét hosszú évnek szörnyű szenvedése, nyugtalan honvágya, menekülési kísérlete, megható epizódja, lelki összeroppanása, legyilkolt bajtársak véres árnya, fnonarchia csendes bomlása, letarolt reménysége, meggyalázott magyarság napok alatt éveket öregítő szenvedése, amely kaleidoszkóp gyanánt tárul az olvasó szemei elé, s a legvonzóbb filmképekkel vetekedik a könyv egyes részein keresztül. „Ifjan, üdén jöttem ide-— írja —, s most szemem alatt mennyi szarkaláb, s sötét hajamban mennyi hívatlan vendég ! Megismertem sok nemzetet: osztrákot, németet, törököt, oroszt, csehet, szerbet, románt. Megismertem rengeteg embert, és sokban a mindenható önzést. De szenvedésen, megpróbáltatáson, ősz hajszálakon kívül valamit mégis hoztam magammal a krasznojarszki fogolytáborból, ami a közönyön, önzésen úgy csillogott át, mint a durva kőzeten a rejtett arany drága ere, sok bajtársam tiszta nemes barátságát...“ Hatásvadászatnak nyoma sincs ezekben a sorokban. Józan magyar élniakarás fűti minden érzését, mint előbbi kötetének, s önt kitartást csüggedő leikébe a kétségek fel-felújuló viharzásai közepette. Tanárjelölt volt, amikor átvészelte ezeket az Ínséges időket, a 22 és 30 között kiesett a fiatalság legszebb csonka évtizede életéből, de visszaadja mint szellemi tőkét olvasóinak s tanítványainak, akik megtanulhatnak ebből a könyvből hinni, remélni, bizakodni, hogy még a lehetetlent is meg kell kísérelni, s nincs az a végtelennek tetsző szenvedés, amelynek vége ne lenne egyszer, s hogy évtizedes magyar elnyomatásból is lesz feltámadás. Ezt a bizonyosságot saját szenvedései árán tanulta meg és tesz hitet mellette a jövő ifjúsága előtt. . . (Mezőtúr.) Er. Boross István. Április 18-án meghalt Ady Lajos, a debreceni tankerület volt főigazgatója. 1919 márciusában nevezték ki Debrecenbe. Egyéni szeretetreméltóságával, tapintatos bírálataival, amelyekben nem a rideg fellebbvaló tekintélyét, hanem a pedagógiai ismeretekben járatos és nagy tapasztalatokkal rendelkező tanártárs tanácsadását érezhettük, közkedveltségnek örvendett. A főigazgatóságok új átszervezésével Budapestre helyezték, de csakhamar súlyos betegség támadta meg s az elmúlt négy évet már betegen töltötte. Bátyjának, Ady Endrének megírta életrajzát, s elnöke volt az Ady Társaságnak. A református 'tanáregyesületben ugyan nem volt nagyobb szerepe, de mint jóakaratú fellebbvalóra, akitől sokat lehetett tanulni, s mint vidám kedélyű, szellemes, tréfás jó barátra mindig szeretettel gondolunk. J» I« Ur. Kovács Lajos ny. gimnáziumi igazgató, a református egyház tiszteletbeli presbitere, a signum laudis tulajdonosa, a nagykőrösi református Arany Ady Lajos. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HÍREK.
