Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 7. szám - Külföldi lapszemle
Külföldi Lapszemle. 185 az orrán szánkózik a kicsi. A folyton ismétlődő intések, tanácsok által szárnyait nyesegetjük le a gyermeknek, s egy temperamentum nélküli, ú. n. ,,jól nevelt“ lényt tenyésztünk ki belőle mesterségesen, aki olyan, mint a felnőtt, úgy viselkedik, vagy pedig olyan akaratossá nevelődik, akinél már a szép szó nem használ, s oda se figyel az intőszóra, cselekszik a maga feje után helytelenül. Semmi se rontja jobban a nevelő tekintélyét sem, mint a hiábavaló figyelmeztetgetés. Többnyire az ellenkezőjét érjük el vele, mint amire rá- akarjuk venni. Egész különleges fejezet a nevelés történetében a helyesen alkalmazott figyelmeztetés. Amikor az apa javítóintézettel fenyegeti, vagy pedig a Frimm-intézetbe utasítja fiát, avagy a suszterinasi pályát helyezi kilátásba csemetéjének egy- egy rossz kalkulus miatt, ezekkel a kifejezésekkel az ő nevelői módszerének teljes csődjét és tehetetlenségét bizonyítja. Senki se gondolja ezeket komolyan, ha pedig mégis komolyan hangsúlyozza őket, semmiképpen se válik javára a gyermeknek. Ezek az alaki nevelési eszközök a legártalmasabbak is egyben, mert a delikvens sem veszi tragikusan ezeket a levegőbe puffogtatott frázisokat. Bár sokszor a szülő valóban tehetetlen a gyermekkel szemben, de azért még inkáb óvakodnia kell olyasféle tilalomfákat felállítani cselekedetei elé, aminek komolyságáról maga sincs meggyőződve. Igyekezzék letompítani e túlzó kifejezéseket a szülő, mert ,,az, aki a gyermek befolyásolhatóságát és hiszékenységét túlbecsüli, el fogja hidegíteni magától a gyermeket“.. . . Éppen ezért nagy fiiba ezeknek a közismert szólásoknak meggondolatlan odavetése. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy a fiatal lelkek vezetése, formálása nagy felelősséggel jár, s a meggondolatlanság itt nem helyénvaló. Ha nem is hisszük el azt —- mondja E. Lutz —, hogy a nevelés jó, vagy rossz embereket teremthet, jobb, vagy rosszabb lényeket mindenesetre alakíthat. A dicsérő jelzők s kifejezések káros volta is époly figyelmet érdemel, ami manapság annyira divatos, különösen a családi nevelés területén. Nem jó a gyermek tehetségét se magasztalni unos-untalan, mert így születik az elkényeztetett gyermek típusa, s csak hiúvá és elbizakodottá neveli magát a szülőt is. Párhuzamosan e kijelentésekkel kilenc képet is közöl érvei alátámasztására : 1. Csüggetegsógre nevelés. A kis gyermek szöget húz ki, de arra a kijelentésre. hogy „tedd le a kalapácsot“, „megütöd a kezed“, „úgy se tudod kihúzni'“ — valóban erőt vesz lelkén a csüggedés. 2. A játék helytelen kiválasztása. A szoba tele van játékkal, s a kisleány mégsem tud velük mit kezdeni, mire jön a megjegyzés : „mafla vagy, fiam", pedig talán a jó szülő, vagy a rokonság a hibás, aki túlsók s talán nem is megfelelő játékkal halmozza el a gyermeket. 3. Az ,,aranyos kisleány.“ De „aranyos" ez a kicsi! — mondja az „elfogulatlan" mama, s folytonosan hangoztatása hamarosan az ellenkezővé fogja varázsolni a kis aranyost. 4. A bátortalanságra szoktatás. „Ügy-e mondtam, hogy rosszul leszel a körhintán?“, s valóban az is lesz, bár addig rá sem gondolt. A kellemetlen jóslások is rosszak, mert csak bátortalanná teszik a gyermeket. 5. Elhidegítés. „Mindig csak baj van veled. Ne is lássalak!" kifejezések alkalmasak az elhidegítésre és a konokság kifejlesztésére. 6. A ,,minta“ gyermek emlegetése. Gyermekkorunk ijesztő réme a „minta" gyermek erényeinek untalan emlegetése. Eredmény : a gyűlölet felébresztése a mintának beállított irányában, akit undorral emlegetnek egymás között. 7. A kutyáktól való féltés. 10 anya közül 2 ha akad olyan, aki a nagy kutyákkal való barátkozásra biztatja csemetéjét, 8 riasztja : megharap, hagyd a csodába... A gyermekben aggodalmaskodást és félénkséget ébresztenek. 8. Az „illedelmes“. Ilyet egy kisleány nem csinál — mondja a meggondolatlan szülő, amikor a kisfiúkkal játszik a Baby, s ezzel fölkeltik benne a csak azértis-hajlamot, hogy fiússá legyen, a kisfiúnak pedig a férfias természetére való ferde büszkeségét legyezgetik.
