Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 7. szám - Barcs László: A rajz a Részletes Utasításokban
Barcs László : .A rajz a Bészleles Utasításokban. 181 tárgyakkal való kapcsolatra, ami ebben az esetben valóban indokolt. Azonban a rajznál általános vonatkozásban nem mondhatjuk ugyanezt. Hívei vagyunk a koncentráció elvének, de csak akkor, ha ez természetesen kínálkozik. Valahogy úgy érzem, hogy ilyen tekintetben is meg kell őrizni a rajz egyszerű, nemes, művészi jellegét a tiulá- koskodástól. Ne iparosítsuk túlbuzgalomból a művészetet, legalább mi ne, annak nevelői. A gyermekrajzot két részre osztja az Utasítás, szabad és irányított rajzra. Az elsőnél a tanuló ösztönös megnyilatkozása a cél, melynek révén „közelebb jutunk tanítványaink lelkivilágához... végül alapját vetjük a később oly értékes művészi intuíciónak“. Az irányított gyermekrajznál is hasonló a célunk, de azt a tanulók tanári támogatással oldják meg, mert ennél a „gyermek- hiba“ kiküszöbölésére törekszünk. Különösen ezeknél a feladatoknál bíráljuk jóindulattal a tanulórajzokat. A művészeti alkotások ismertetése „a gimnázium I—IV. osztályában a rendes, az V—VI. osztályban a rendkívüli rajz óráinak anyagában, végül a VII—VIII. osztályban mint önálló tárgy talál helyet“. A fenti sorok igazolják e feladatcsoport jelentőségének erősebb érvényesülését. A rajztanár feladata „a tanulót a művészeti alkotás elfogulatlan, jóindulatú szemlélésére nevelni. Ebben az értékes nevelő munkájában ne törekedjék a tudományosság látszatára, a szóbeliség túltengésére, a közlő szerepre, hanem válassza az igazi szakember szerény közvetítő szerepét“. A tanítás menetére a következő irányelveket adja : a tanulók „közös munkával olvassák ki a műből célját, gondolatát, érzésvilágát, a megoldásnak eszközeit és módját. A rajz tanárát ne kösse a történelmi sorrend“. Értékelni kell a Részletes Utasításnak ezen észrevételeit és módszeres megállapításait, mely nem a tanítási anyag tömegének elméleti átadására, hanem a művészi szép megismerésére és szeretetére törekszik. Figyelembe veszi e mellett a rajztanár ilyen irányú képzettségének beállítottságát is, melyet így indokol: „Ő elsősorban a rajzi és művészi látás embere.“ Az I—III. osztály anyagát a magyar népi és képzőművészeti alkotások adják, melynek legnagyobb része a rajzfeladatokhoz kapcsolódhat. A IV—VIII. osztályig a művészettörténet rendszeres tárgyalását Végezteti. A VIII. osztály anyagát a magyar képzőművészet teljes áttekintése képezi. A leánygimnázium VII—VIII. osztályában ez a magyar otthon művészi iparának ismertetésével bővül. A szemléltetést elsősorban eredeti alkotásokról, vagy színes műlapokról ajánlja, melyet magyarázó táblai rajzok egészíthetnek ki. Ezt a tanulók vázlatkönyvükbe rögzítik. Számonkérésnél „a tanuló saját megfigyeléseiről saját szavaival adjon röviden számot“. E részletes ismertetésen kívül gondoskodik arról is, hogy, .adjunk áttekintést a művészetek kialakulásáról és mai állásáról“. Ez az idézet alkalmat nyújt arra, hogy erre a kérdésre kissé kitérjünk. Lehetetlen ugyanis észre nem venni azt a hatalmas művészeti átalakulást, melynek problémái előttünk öltenek formát. Bátran állíthatjuk, hogy ez az új szellem a képzőművészetben, de különösen 2
