Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 6. szám - Dr. Horváth Károly: Az egyházak és gazdasági iskolák
150 Dr. Horváth Károly: Az egyházak és gazdasági iskolák. emelkedjék. Sőt a gyáripar és kereskedés terjedésével a háziipar is visszafejlődik, a század végére a sok felvidéki árus ember (gyolcsos, kosaras árus) végkép eltűnik a sík vidékekről, s a parasztasszonyok is abbahagyják a saját ruha házi készítését a mind olcsóbban kapható „bécsi rongyért“. A viszonyok merev mozdulatlanságát bizonyítja Szekfű Gyula szerint, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, röviden OMGE egy kiadványa még 1907-ben is ugyanezt panaszolja, s „okszerű gazdálkodási rendszert ajánl“, akárcsak Pethe Ferenc és társa száz év előtt:,,a kisbirtokos trágyázzon, mélyebben szántson, s miután minden földet búzatermelésre törtek fel és állandó legelőhiány van, át kell ’térni végre a haszonállattartásra, az istállózásra, az ehhez szükséges takarmánytermelésre, amihez az Alföld klímájában is megélő lucernát, bükkönyt, csalamádét, muhart ajánlja és sürgető- leg követeli legalább négyesforgónak behozását. Száz éven át nem tanulta meg tehát a magyar paraszt a nyugateurópai haladottabb mezőgazdasági módszereket. S hogy nem tanulta meg, ezért nem ő a hibás, hanem azon osztály, mely száz év alatt magának igényelte az állam kormányzása mellett az egész társadalom vezetését“. A pesti egyetem nagyhírű tanára szögezi ezt le, nem egy szürke újságíró, vagy falukutató. A magyar kultúrpolitika túlságosan sokat áldozott a magas műveltségért, de vajmi keveset követett el arra nézve, hogy emelje és pedig minél magasabbra a népmüveltség színvonalát. Egy nép műveltségének színvonalát ugyanis nem a leg- tanultabb emberek személyes műveltségének arány vonala adja, hanem az az általános magasság, ahova a nép legtöbb tagja elérkezett. Törvényhozásunk valamikor a falut csak végrehajtó hatalmi szervezetnek, a közigazgatási lánc utolsó szemének tekintette, és ennek megfelelő elbánásban részesítette. A városi munkásságot a kormány- hatalom tudtával és engedélyével szervezték, a falusi dolgozókkal senki sem törődött. Ma is gondoskodnak az ipari munkások gyermekeiről családi pótlék juttatásával, ámde a falu ebből is kimaradt. Ezért olyan elhagyatott a falu. Ezért kell tömörülniük a falvakat vezető lelkészeknek és tanítóknak, tanároknak. De még azoknak is, akik faluról származtak el és orvosok, mérnökök, gazdatisztek, állatorvosok, ügyvédek, közgazdák, állami, vagy akármilyen más közhivatalnokok lettek, de a gyökerük falusi gyökér, a magyar vidék talajába nőtt bele. Ha mindenki elfeledkezik a faluról, aki onnét kiszakadt, de a falu emlőin nevelkedett fel, akkor nem csoda, hogy a nép is otthagyja a falut és bemenekül a városba, mihelyest csak teheti. Hát akkor ki fogja irányítani és vezetni a falut? ! Milyen legyen ez a szervezés? ! Végtelen sokféle. Ott vannak a gazdasági népiskolák, a téli gazdasági iskolák, a téli gazdasági tanfolyamok. Hogy melyik minisztérium fennhatósága : a földművelés avagy a közoktatási alá tartoznak-e, az a nép szempontjából teljesen közömbös, csak tanuljon, tudását növelje, és gazdasági erejét össze-
