Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 5. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 135 Evangélikus Klet 1939. 51. sz. (1. L. egy szélsőséges újság támadásával kapcsolatban, mely a felekezeti iskolák ellen irányult, írja, hogy ,,a felekezeti iskola értéke nagy általánosságban mindig magasan felette volt úgy az állami, mint a községi ritunkának“, ezt — mint mondja — nem egyházi iskolalátogatók állapították meg, hanem objektívebbnek vélt idegenek. Ilyen minősíthetetlen támadás másutt még nem jelent meg, de felelősségrevonás nem történt, s a lap részéről nem vallotta be senki, hogy tévedett. b. d. HAZAI IRODALOM Osváth Ferenc: A nagykőrösi református tanitóképzöinlé/.et története. Első rész : Az intézet megalapításától a világháborúig (1839—1939). Az intézet kiadása. Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt. nyomása, 1939. 256 és LXIII 1. nyolcadrét. Ára : 5 P. Egy nemzet szellemi és erkölcsi értékét népműveltségének minősége és magassága biztosítja. A nép műveltsége a népnevelés munkájának eredménye. Ennek a munkának nemzetformáló és fenntartó fontosságát a közgondolkozás már azzal is elismerte, hogy mindenkor legnagyobb súlyt vetette azoknak a képzésére, akikre gyermekei nevelését bízta. A magyar nevelés és művelődésügy egyik, igen kevesek által ismert kimagasló alakja, Szigeti Warga János, közel száz éve, már így ír a népnevelés és a népnevelők fontos szerepéről : ,,vajmi sok erő elvész a népben az értelmetlenség, az ügyetlenség, a munkához való szoktatás hiánya miatt. Hányszor vesz a néptömeg ereje a nevezett hiányok miatt rendeltetése feladatával egészen ellenkező irányt? Hányszor süllyed értelmetlenség és munkátlanság által erkölcstelenségbe és anyagi szegénységbe alá? így a nép, mely az álla- dalom erős magva tartoznék lenni, lehel, s lesz ennek megemésztője ; holott vallásos képzettsége, értelmessége, főleg munkához, szorgalomhoz és főleg oly szorgalomhoz szoktatás által, mely a természettel barátkozik (gazdasági nevelés) őt azzá lehet képezni, a mi, úgy mint, az állam magvává. Erre pedig legtöbbet tehetnek vallásos, ügyes, kiképzett néptanítók, akik az álladalom legjelentékenyebb tisztviselői, mert az ő vallásosságuktól, belátásuktól és ügyességüktől féltételeztetik a nép vallásossága, értelmessége és életrevalósága, szóval jelen és túlvilági boldogsága. A jó népiskolai tanító megbecsülhetetlen áldás, a rossz ellenben a legkárhozatosabb átok“. Ezektől a gondolatoktól áthatva cselekszik Szigeti Warga János, amikor 1839-ben életrehívja a nagykőrösi református tanítóképzőintézetet, amely a magyar református életépítés bizonyságaként megújuló erővel táplálja azt az egyetemes forrást, melyből hitet, világosságot és mély magyarságot sugárzott szét egy évszázad egymástváltó tanítónemzedéke. A fennállás százados évfordulója időszerűvé és szükségessé tette az intézet történetének megírását. Az ezzel járó munkát ketten vállalták, így a mű két részből áll. Az első rész Osváth Ferenc páratlan szorgalma, kutató, rendszerező munkája eredményeként már kezünkben van. Revezető részében a szerző végigtekint a tanítóképzés fejlődéstörténetén, megvilágítja a református iskoláknak a reformáció szelleméből eredő keletkezését, és hogy a száz év történetének szétágazó sűrűjében könnyebb legyen az eligazodás, korszakokra tagolja azt. A tagolás alapjává az intézet sajátos eseményeiben jelentkező korszakalkotó fontosságú időpontokat teszi. A történet első korszaka 1839-—1855-ig terjed. Ez az úttörés, a kísérletezés, ellenző törekvések, az ezekkel való küzdelmek, az aléltság, a belőle való ébredés, majd a biztosnak felismert úton való haladás ideje. Az iskola keletkezésének „előzményeit“ tárgyaló fejezet rávilágít a kor sajátos nevelői gondolkozására, a református iskolaügyre, amelynek középpontjában akkor éppen a tanítóképzés ügye állott. Ennek az ügynek leglelkesebb híve Sz. Warga János volt, aki saját kezdeményezésére a körösi gimnázium philosophicus cursusában a bölcsészeti tudományok között a nevelést és oktatástant gvakor-
