Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 5. szám - Csanády Sándor: A nő háborús szolgálatának történelmi példái
124 Csanádit Sándor : A nő háborús szolgálatának történelmi példái len jelenség a sok hős és koronás magyar asszony, pedig két egyszerű oka van ennek a történelmi rendkívüliségnek. Nem a fentebb említett Rozgonyiné volt az első, aki férjével együtt harcolt a csatamezőn. A szomorú emlékű Zilah, Thonuzoba felesége, Szent István idejéből már előre megmutatta a magyar nő útját és sorsát. Zilah, akit urához köt a hűség is, meg az eszmeközösség is, önként vállalja Thonuzoba sorsát, akit elevenen eltemetnek. Zilah halála fönséges szimbóluma a magyar nő, a magyar feleség jellemének. Annak, hogy sok hős és koronás asszony van történetünkben, másik oka a magyar nép viszontagságos élete. Gyakori és sokszor mély hullámveréssel érkeznek ránk a történelmi válságok. A Kárpátoknak tej jel-mézzel folyó területére mindig áhítoztak idegen népek, hogy a magyarral megmüveltetvén azt, jól éljenek belőle vagy rajta. Mennyi rettegés tölt el most bennünket, a háború réme üli meg lelkünket, zsibbasztja tagjainkat, pedig ha beletekintünk hazánk történetébe és odaadó figyelemmel, körültekintő szemlélődéssel olvassuk a história elsárgult lapjait, akkor hol keskenyebb, hol meg szélesebb vérfolyamnak találjuk nemzetünk ezeréves életét. Mi csak egypár év óta nem tudjuk, hogy mire virradunk holnap, őseink sokszor egész életüket háborús időkben és a földönfutás borzalmai között töltötték. Falvak, városok felégetése, emberek felkoncolása irtózatos képeket tárnak elénk ^ múltból; de talán ezeknél is borzasztóbb volt a rabszíjra fűzöttek, elhurcoltak sorsa, akiket vásárra vittek, a gályáit evezőihez kötöttek. Azon kell csodálkoznunk, hogy el nem folyt utolsó csepp vére is a magyar embernek, hogy ki nem pusztult az utolsó emberig. Nincsen közel s távolban egyetlen szomszédunk sem, amelyikkel életre-halálra menő küzdelmet ne vívtunk volna ezért a területért, függetlenségünkért, vagy elkobzott szabadságunk foszlányaiért. A honfoglaló, országépítő magyar lélek messze előre megsejtette ezt a kálváriás ezer esztendőt, ezért vette a magyar férj maga mellé a feleséget nemcsak élettársnak, de katonának is, bajtársnak is. Éppen ezért a személyes hősök, nagy nevek után szólnunk kell a névtelen hősökről is, kinek hite és válla, lelke és keze tartotta, építette sorsunkat. A névtelen spártai anya átadta harcba induló fiának a pajzsot és ezt mondotta neki: ,,Ezzel, vagy ezen!“ Azaz : vagy ezen a pajzson hozzanak haza, mint hős halottat, vagy ezzel térj vissza, mint győztes katona. A magyar anya nem mondta ezt, de fiának a szívébe írta bele a hazaszeretetet és a hősiességet.
