Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 5. szám - Csanády Sándor: A nő háborús szolgálatának történelmi példái
Csanádi) Sándor: A nő háborús szolgálatának történelmi példái. 121 nőnek más országok asszonyaival szemben való kiváltságos társadalmi és közjogi helyzete, a magyar férfi nőtisztelete hozta magával, hogy hazánk történetében a bátor, a résenálló, az áldozatos, a mártír, a békeszerző, országos ügyekben is járatos asszonyoknak a sora végeláthatatlan. Bárhol veszünk példát a világhistóriából, nemcsak egy, de több hasonló esettel is válaszol arra az ezeréves magyar történelem. A francia forradalom nagy hősét, Corday Saroltát méltán jegyezte Clio a bátor asszonyok közé. Ma is megdöbbent bennünket az a nagy elszántság, mellyel ez a fiatal francia leány a véres forradalom legvéresebb alakját halálba küldte. A forradalom azonban ment a maga útján tovább, Marat halála csak egy pillanatra állította meg a Concordia-téren a guillotinet, hogy annál szaporábban dolgozzék azután. Corday Sarolta vállalkozása bátor tett volt, de semmivel sem nagyobb, mint Kanizsay Dóra cselekedete. A mohácsi mezőn tízezrével feküsznek a halottak, az egész nemzetnek siratni kellene a hős daliákat, de e helyett mindenki a maga életét menti, a maga sorsával törődik. Nem is csoda, mert a mohácsi téren lefolyt hősi küzdelem, lélekemelő összecsapás után borult csak ránk igazán a kétségbeesés vigasztalan éjtszakája. Felgyújtott falvak, felégetett udvarházak fénye lobogott fel a felhőkig; rabláncra fűzött férfiak, nők és gyermekek nyögése, siráma tölti be a Duna-mentét. Janicsárok és spáhik ragadozzák el a viruló magyar leányokat és asszonyokat, török martalócok dúlják és fosztogatják a jobbágy gunyhóját, a nemesúr tanyáját. Amerre a szultán lova lép, nem terem fű többé. Hiába menekül Dobozi Mihály és hitvese is, nyomukban a végzet nyargal. Nincsen menekvés. A pilismaróti úton Dobozi előbb feleségét, utána lovát szúrja szíven, hogy ne jussanak pogány kézre, azután szembe száll a tízszeres erővel, hogy dicsőséges legyen a halála, mint a huszonhatezer magyaré volt a mohácsi mezőn. Pusztulás és halál az ország szívében mindenütt. Nincsen király, nincsen vezér, nincsen hadsereg. Széthullott nemzetünk, mint az oldott kéve. A nagy Szolimán és szertenyargaló haramiacsapatai csak egyetlen bátorlelkű asszonyt nem rettentenek meg: Kanizsay Dórát, Perényi nádor özvegyét. A magyar történelem egyik legfenségesebb jelenete a mohácsi mezőn lefolyt nagy temetés, a huszonhatezer vitéznek, Magyarország színe-virágának elhantolása. Az oknyomozó történelem szűkszavúan odavet egy sort Kanizsay Dórának elismerésként, az egészségügyi szakirodalom pedig hideg tárgyilagossággal arról értekezik, hogy a hőslelkű asszony a hullahegyek fertőzésétől, döghaláltól mentette meg Magyarországot. Nem!
