Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 4. szám - Hazai irodalom
116 Hazai irodalom. pedig itt Hódmezővásárhelyen került kézre ; azután a Cifra pehelykacsa (dunnakacsa), (Somateria spectabilis) a Jeges búvár (Colymbus glaciális), a Dögkeselyű (Neophron), amely utóbbinak első magyar fészkeléséről való hiteles adatokat itt is megemlíti a szerző. Ezek a hódmezővásárhelyi múzeum értékes madárunikumai, amelyekről Bodnár Bertalan a magyar és német szakirodalomban már régóta értékes szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Itt írja le a szerző a hódmezővásárhelyi „fehér hollók“ históriáját is. Mert ama sokat emlegetett madár nem mesebeli lény, hanem valóság, amelynek egyik szép példányát Bodnár gyűjtötte épp a'vásárhelyi határban, s ő küldte be a Nemzeti Múzeumba Budapestre. Itt mondja el a buzgó kutató, hogyan talált rá a vásárhelyi Hattyasér és Fehértómenti gazdák lakásaiban, az öreg mestergerendákon az utolsó magyar nagymadarak, a Hattyú és Gödénynek a tojásaira. Arannyal fel nem érhető kincsei ezek a ritka tojások a múzeumnak, hiszen ezek a rég kipusztult, ősmadarak egykori nálunk fészkelésének a kézzelfogható bizonyítékai. Örök hálára kötelezte ezeknek a megmentésével Bodnár Bertalan a magyar természettudományi kultúrát. Ezután jön a Botanikai gyűjtemény 6 oldalon, amely szintén 36 évi gyűjtő, preparáló és determináló munkának a gazdag eredménye, s amely a hódmezővásárhelyi flórának csaknem összes fajait és változatait tartalmazza. 4350 fajból, varietasból és aberratióból való herbáriumon kívül van még egy kb. 50,000 (ötvenezer) szárított és felragasztott növényből álló pótgyüjtemény, szintén legalább a fajok, genusok szerint meghatározva. Mennyi kincs és anyag további speciális kutatásokhoz. Az egész, nagy herbárium Bodnár Bertalan következő gyűjtéseiből áll: 1. A Maros- és Tiszazugban 1892 óta gyűjtött hiteles hódmezővásárhelyi növények, 2554 faj és fajta, 12,412 példányban. 2. 1882—1890-ig Nagykároly határában, Mármarosban, Kolozsvár vidékén, Liptó, Árva, Borsod, Abauj, Hont megyékben. 1894-ben Itáliában, 1896-ban Egyiptomban, Palestinában, Vöröstenger vidékén. Szentföldön. 1892—98-ig újra Erdélyben, majd Tátrában, Balaton környékén, Bakony, Alduna, Krassószörényben, Hunyad megyében, Horvát-tengerparton, Semmering vidékén végzett gyűjtései. 3. Pár régebbi átvett kis gyűjtemény és a lelkes tanítványok egész seregének a gyűjtései, akiket mind névleg is felsorol. Majd 36 évi botanikai tanulmányai alapján jellemzi Hódmezővásárhely növényföldrajzi viszonyait, és megállapítja, hogy ,,egy emberélet semmiesetre sem elégséges arra, hogy egy ilyen nagy flóraterület összes növényfajait és változatait egybegyüjthesse és megismerhesse, főképpen egy olyan tanár élete, akinek nem szabad csak a növényekkel foglalkoznia, hanem hasonló szeretettel kell búvárkodnia szabad idejében a természet másik két országában is. És itt sajnálkozik, hogy az alsórendű növények, gombák, zuzmók stb. tanulmányozására már sem ideje, sem módja nem volt. Boldog ember, akinek adva volt, hogy hosszú életében oly végtelen sokat tudjon elvégezni olyan munkából, ami mind kedvére való volt. 36 évi gyűjtés és feldolgozás után megállapítja Bodnár Bertalan, hogy Hódmezővásárhely és környékének a teljes növényvilága az eddigi gyűjtései szerint 1543 faj és változat vadontermő és 98 kultúrnövényfajból, 913 változat és formából áll. Nem szabad megfelejtkeznünk arról sem, hogy Bodnár B. még az iskola mellett egy botanikus kertet is létesített, amelyben 52 évelő növényen kívül évente 150—200 egynyári növény szolgálta a tanítás céljait. A következő fejezet az Ásvánu-kőzet-földtani és kémiai qyüjleményt tárgyalja 8 oldalon át. Amikor Bodnár B. 1892-ben átvette a múzeum gondozását, 378 darab ásványon, pár kristálymintán, tengelyvázon és őslénytani tárgyon, kívül semmimás nem volt. A vegyi anyag pedig beszáradt patikai szerekből, s hibás törött lombikokból, kémcsövekből, s megkeményedett gummicsövekből állott.
