Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 4. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. Ill gyakorlati teendőibe is. Így akarják elejét venni annak, hogy az .akadémikus képzés' teljesen elhódítsa a szellemi javak után sóvárgó nőt is istenadta hivatásától. De menjünk egy anyaiskolába (Mutterschule), ahol a fiatal feleségek és anyák képzéséről gondoskodnak. Itt folytatódik a családnevelés munkája. A lipcsei anyaiskolát, amely a legnagyobb a birodalomban, az egykori szabadkőművespáholy helyiségeiben rendezték be. Nemcsak jegyesek és mamák, hanem nagymamák is látogatják, hogy unokáikkal helyesen bánni tudjanak. A legfőbb tantárgyak : csecsemőápolás, főzés és varrás. Mialatt a tanítványok babákon és élő gyermekeken gyakorlatoznak, gyermekeik egy külön teremben kerülnek gondozás alá. Itt olvashatunk tájékoztató statisztikát ez iskolákról. Eddig Szászország területén 15 ily iskola működik. 1934 júliusától mintegy 3000 kurzust rendeztek 70,000 résztvevővel. Minden SS-tag menyasszonyára kötelező. Leglátogatottabbak a csecsemőgondozó és varrókurzusok voltak. A tanfolyamok 50 hivatásos és 150 tiszteletbeli tanerővel dolgoztak.“1 Mindezek tudatában bizony fontolóra kell vennünk azt, hogy most, amikor az egyház, állam és a társadalom csaknem minden tényezője már nálunk is karöltve dolgozni kezd a családvédelmi fronton, vájjon iskoláink e nemzet-és egyházépítő küzdelemből vájjon kimaradhatnak-e. Hiszen teljességgel közös és egymásrautalt célkitűzések várnak itt a vallásos és a nemzeti nevelésre. És talán elmúlt már rólunk is az az idő, amikor még olyszerű vitatkozásoknak a meddőségével bújnánk ki itt feladatkörünkből, hogy „melyiknek van igaza?“, hanem igyekezzünk közös erővel megteremteni azokat a feltételeket, melyekkel a családvédelem mindenkép közérdekű és nemzetépítő küzdelmébe iskoláinkkal is bekapcsolódhatnánk. Nyíregyháza. Rezessy Zoltán. Tegyék főtan tárggyá a gyorsírást! Azzal, hogy a gimnázium IV. osztályában kötelezővé tették a gyorsírás tanulását, magától értetődő lett: ezentúl minden gimnáziumot végzett embernek jártasnak kell lennie ennek a gyakorlati ismeretnek legalább az alap-, a fogalmazási fokában. Ha a diákot kedve, s tehetsége ösztönzi, felsőbb osztályos korában továbbképezheti magát a gyorsírókörben. Ilyen alkalmat nyújt pl. rendkívüli tárgyak keretében rendezett művészi rajztanfolyam az e tárgyban kiemelkedő tehetségek számára. A gyengén rajzoló, esetleg tehetségtelen vagy hanyag diákot rajztanulás közben fenyegeti, munkára serkenti az elbukás, javítóvizsgálat, sőt osztályismétlés Damokles-kardja, s nem engedheti meg magának büntetlenül azt a „fényűzést“, hogy ne tanuljon. Bezzeg a gyorsírásnál! „Minek törjem magam, amikor úgyse számít, ha akár elégtelent is kapok év végén", mondja •— a maga kényelmes és alacsony szempontjábó teljes joggal — a hanyag diák, és lelkiismeretével együtt háborgó szüleit is megnyugtatja. Van tanár, aki úgy igyekszik segíteni a dolgon, hogy állandóan versenyezteti s jutalmakkal ösztökéli a tanulókat fokozottabb igyekezetre. A gyenge és hanyag diákon azonban ez sem segít, mert érzi, hogy a kitűnő gyorsírókat úgysem tudja utólérni, s a jutalmat úgyis csak mindig ugyanazok a legjobbak fogják learatni. Tehát ez sem keltheti életre hiányzó igyekezetét. Eltekintve attól, hogy az „elégtelen" jegynek egészen hiába adásával (éppen ezért nem is szokás 4-est adni év végén gyorsírásból) szinte nevetségessé tesszük ezt a súlyos osztályzatot, a tanulók egy része hetenként 2 órát büntetlenül tölt el eredmény nélkül, hátráltatva tanárát és lelkiismeretesebb társait. Szerény véleményem szerint csak két megoldás lehetséges a furcsa helyzet gyökeres megváltoztatására : vagy legyen buktatóerejü tantárgy a gyorsírás, vagy tegyék csupán rendkívüli, nem köetlező tantárggyá, ahol akiket kedvük, hajlamuk vonz, elsajátíthatják e tárgy ismeretét. Orosháza. Frenyó László. 1 E rész idézet a szerző „A Harmadik Birodalom Kultúrképe“ című művéből.“ 2*
