Protestáns Tanügyi Szemle, 1940
1940 / 4. szám - Bars László: A rajz a Tanterv- és Utasításokban
Bars László: A rajz a Tanteru- és Utasításokban. io:í Inkább a gyakorlottságot kereste, mellyel kapcsolatban a „csoportos, vagy egyénenkénti tanításra“ mutatott rá néhány szóban. Az új Utasításban a művészeti szempont nem válik egyeduralkodóvá, mert ezzel párhuzamosan halad, ha nem is hangsúlyozottan, de nem is mellőzötten, a közhasználati rajzra való nevelés. „A célkitűzés elsősorban olyan alapvetésre mutat rá, amelyre minden müveit embernek szüksége van.“ 2. Bővült az 1938. évi Utasítás a művészeti elvek értékelését kifejező eszközök mellett, egy másik nagyon jelentős tényezővel, mellyel az előzőben alig találkozunk — ez a nemzeti szempont érvényesülése; mely úgy a manuális rajznál, mint a műalkotások ismertetésénél megtalálja irányító szerepét. A magyar érzés melegségével és a magyar művészet iránti szeretet fölkeltésével fűzi egybe a feladatcsoportoknak csaknem mindegyikét. Ez irányú törekvését így jellemzi: „Egyik legszebb feladata rajzoktatásunknak, hogy kiművelje nemzeti forma- és színízlésünket.“ Változatokban gazdag utat mutat, melynek elérendő célja művészetünk legősibb és legtisztább forrása, a népművészet. Figyelmeztet „nemzetünk csodálatos népművészetének megbecsülésére és megőrzésére“. Ezzel ráirányítja a tanmenetkészítő figyelmét azokra a témákra, melyekből mint kimeríthetetlen forrásból vonalas ábráinkat, színes foltképeinket, valamint a síkforma és díszítő tervezés nagy óraszámaihoz szükséges anyagot meríthetjük. A líra szépségét át is ülteti az élet talajába. A magyar népművészeti stílusok (sárközi, mezőkövesdi, kalotaszegi stb.) formakincsét rendszerbe foglalva úgy csoportosítja és osztja be osztályonként, hogy az a rendes feladatcsoportok körében maradéktalanul feldolgozható legyen. Ezzel mintegy biztosítja a tervezéshez szükséges anyagot is, melyből a magyar ízlés teljes pompájában bontakozhatik ki. így az iskola nevelő eszközeivel segíteni akar nemzeti kincseink régi árvaságán, amikor azok ápolásáról, megőrzéséről nem gondoskodott senki. Sőt e téren való közönyösség, csaknem a legutóbbi időkig egész rendeket kaszált le a magyar rét színes és nemes virágaiból. Az iskolának nemzeti jellegű szemléltető, cselekvő, de legfőképpen nevelő munkája az, amely elvezet a magyar önismerethez és a „magyar alkotó szellem“ értékeléséhez. Ebben emelkedik ki és magasztosul föl leginkább az Utasítás feladata. 3. A műalkotások ismertetésének új szerepet biztosít az 1938. évi Utasítás, mely szerint „a művészeti alkotások világában tájékoztatni akarjuk a gimnázium tanulóit“. Első szembetűnő sajátossága az, hogy most ad először fiúiskolában önálló szerepet, illetve külön óraszámot a műalkotások ismertetésének. Pontosan meghatározza osztályonként az elvégzendő anyagot a VII—VIII. o.-ban épúgy, mint a III—IV. o. rendes, valamint az V—Vili. o. rendkívüli rajzóráinál. Nagyon jelentős az Utasításnak e téren való újítása, mellyel nemcsak gazdagítja az általános műveltség megszerzésének lehetőségét, hanem a nemzeti nevelésnek is új útját nyitja meg, igazolva ezzel tárgyunk nevelő értékét.
