Protestáns Tanügyi Szemle, 1939

1939 / 5. szám - S. Szabó József: A Károli-biblia újabb átdolgozása

■S'. Szabó József: A Küroli-biblia újabb lildolgozdsa.

201

kihasználva. Egyebek közt bőven található szinonim szavainkat csekély mértékben alkalmazzák a fordítók, minélfogva ugyanazon szavak gyakran ismétlődnek egy mondatban, holott az ilyen egyhangúságot és laposságot hasonló jelentésű szavakkal el lehetne kerülni. A szavak hangsúly szerinti kiemelése és elhelyezése, a mondatrészek helyes tagolása és megosztása mind olyanok, melyek a kellő értelem mellett a nyelvet szépen hangzóvá és kedvessé teszik. Az természetesen elemi követelmény, hogy a fordító elsőrenden törekedjék a magyarosságra és szabatosságra. Idegen szavak használata, idegen szellemű szó- és mondatrend alkalmazása az iskola szempontjából különösen kerülendő, hiszen tanításunk ma már a magyarosságra igen nagy gondot fordít, pedig főleg a latin és német nyelv káros hatása többször érezhető bibliafordításainkon. Az iskolában, az irodalomban megkövetelt magyar helyesírás (akadémiai) használata szintén önként érthető kívánalma a bibliafordításnak. Ezt egyöntetűen kell az egész bibliában keresztülvinni.

Azokat a nézőpontokat, melyekre itt röviden rámutattunk, a próbakiadás ószövetségi részének átdolgozója jórészt szeme előtt tartja. A művelt közbeszédben használt nyelvet követi józan és bölcs mértékletességgel óvakodva úgy a túlmodern, mint a pórias kifejezésektől. Szépen folyó, egyenletes nyelvével a biblia ily módon valóban a mai ember értelméhez és nyelvéhez szól. Arra is ügyel az Ószövetség áldolgozója, hogy a régi Károli-fordításból és az 1908. évi átdolgozásból lehetőleg mindazt megtartsa, ami ma is jó és helyes, és aminek megváltoztatását fontos ok nem kívánja. Vannak egyes kifejezések és mondatok a régi bibliában, amelyek talán nem mindenben elégítik ki a mai fejlett magyar nyelv igényeit, de annyira közkeletűek és közismertek, hogy szinte szállóigékké váltak és közönségünk leikébe egészen bevették magukat: ezeket sem tanácsos bántani, ha egyébként különösebben nem ellenkeznek a közérthető magyar nyelvvel. A próbakiadás Újszövetségének átdolgozása több tekintetben egyéni jelleget és színezetet visel magán. Kitűzött céljához képest a biblia eddigi szövegén gyökeresebb változtatásokat és javításokat tesz az átdolgozó, de különben szintén a mai művelt nyelvhez alkalmazkodik. Átdolgozása sok helyen jól sikerült. Azt hisszük, hogy messze menni, mondhatni átgyúrni és szokatlanul újjá tenni bibliánkat nem érdeke és célja az átdolgozásnak. Az aurea mediocritas elvének kell irányadónak lenni.

Bár a próbakiadásnak sok jó oldalát el kell ismernünk, mégis több helyen és tekintetben nem egy kívánni valói hagy fenn. Nézzünk csak például benne két olyan részletet, mely az iskola és a tanítás szempontjából elsőrenden jön tekintetbe : a Példabeszédek könyvét és a Hegyi beszédet. Az elsőben a tömör, hatásos és csattanós parallelizmusok legtöbbször bádgyadtan, erőtlenül hullnak szét és terjengenek el, a másodikban pedig új, szokatlan elhelyezését és hangsúlyozását látjuk a szavaknak, főként az ú. n. makariában. Ezeket és több efféléket az átdolgozok és szakértők közös munkája,