Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 2. szám - Lemle Rezső: A magyarnyelvi dolgozatok problémái
I.emle Rezső: A magyar nyelvi dolgozatok problémái. 77 tehát össze kell gyiijtenem és közösen megbeszélnem őket; sőt egyénileg is kell foglalkoznom egyes növendékekkel. Észre kell azonban vennem a dolgozatok jó oldalát is, szemléltetnem kell : milyen ügyesen birkózik meg egyik-másik a témával, állandóan ébren kell tartanom a szerkezeti sajátságokat : az általános beosztást, a sorrendet, az arányosság kívánalmait, a logikus egymásutánt. Mindezeket pedig azért kell megtennem, mert valóban sokat lendítenek megoldandó feladataimon. Azt mondhatnék tehát, hogy a „csúcsteljesítmény“ azt kívánja, hogy a dolgozatokat kétszer olvassuk el. Szükséges azután, hogy a házi füzeteket is időnként átnézzük, bár ennek bizonyos része az órán is megtörténhetik. Azért gyümölcsöző ezen füzeteknek — ha nem is tüzetes — átnézése, megvizsgálása, mert így teljesebb képet nyerek a növendékek rendszeretetéről. Többnyire osztályfőnök is vagyok, tehát 60—30 tanulónak meg kell rajzolnom lelki arcképét. Ha kicsinyek, apró ceruzaügyeiket kell elintéznem. Ha nagyobb a növendék, akkor is akad ügyesbajos dolga, amit meg kell beszélnem vele, meg kell küzdenem a lassan bezáródó ifjú lélek megnagyított bajaival, képzelgéseivel. Ha szükséges, meg kell látogatnom kosztadóját, és meg kell ismernem mindazon mozzanatokat, amiket az ezerszínű diákélet termel. Rendszerint úgynevezett „mellékteendőket“ is kell végeznem. Ilyen például az ifjúsági könyvtár kezelése. Ha a könyvtáros teljesen behatóan foglalkozik a tanulók olvasmányaival, ez bizonyos érdeklődéssel, megbeszéléssel, az olvasás technikájának megmagyarázásával jár, tehát szintén értékes elfoglaltságot jelent. Mivel pedig ezzel kapcsolatban olyan tájékoztatásra is kiváncsiak a felsőbb osztályok növendékei, amelyek a könyvtárban meg nem lévő munkákra vonatkoznak, a tanárnak, elsősorban a magyar nyelvet tanító tanárnak kötelességévé válik, hogy maga is folyton számontartsa az újonnan megjelent és hírnévre vergődő munkákat. Nem állhat elő az a helyzet, hogy az új, értékes könyvekről ne tudjon felvilágosítást adni növendékeinek, vagy ily irányú olvasmányaikat ne tudja helyes mederbe terelni. Hiszen gyakran kíváncsiak a fiúk tanárjuk véleményére, valamilyen megoldást szeretnének kapni olvasmányaikkal kapcsolatosan felmerülő kérdéseikre. De a diákoknak adandó felvilágosításon kívül önmaga igényeit is kielégítő olvasmányok várnak a tanárra. Mindezek után pedig tanóráink anyagával is kell foglalkoznunk, bizonyos adatokat, olvasmányrészleteket felfrissítenünk, és — fölösleges részletesen fejtegetnem —, hogy a nyelvi órák mennyi lelkiismeretesen elvégzendő munkát adhatnak. Fejtegetéseim végéhez értem. Igyekeztem a gyakorlatból leszűrt eredmények és szempontok alapján vizsgálni és kellő megvilágításba helyezni a felvetett kérdéseket. Eeer. Lemle Rezső.
