Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 2. szám - Somorjai László: Megjegyzések a testnevelés Utasításához
Somorjai László : Megjegyzések <i testnevelés Utasításához. 71 írtam volna. Atlétikát főleg a főórarészbe helyezzük. Csoportos, társas, bemelegítő és kisebb stílus-gyakorlásokat a bevezető és főórarész szabadgyakorlatai közé is tehetünk. De megérdemli az egész órarészt külön is, mert pompás egyéni-érték-nevelő. Az atlétikai tudás a legbiztosabb fokmérője a tanuló kedvének, szorgalmának és akarati erejének. Ebben a számban az eredmény fokozásának hajtó ereje szinte önként következik, mely által testileg és lelkileg műveli a tanulót. (Az Utasításban megjelölt versengési formák, módok és gondolatok bizonytalan megvilágításai azoknak az eseményeknek, melyek az atlétikával foglalkozó tanuló lelkének következetes folyományai.) Van egy súlyos tévedése is az Utasításnak. A 226. oldalon egy helyen azt állítja, hogy az atlétikát csak az egész mozgássorozat folytonos javításával lehet tanítani. Hát ez nem áll ! Az atlétika tanításánál a legészszerűbb részekre bontunk minden mozgást. A részekhez, melyet éppen tanítani akarunk, csak a legszükségesebb mozdulatot kötjük, de sokszoros gyakorlás által csak a tanulandó rész adja a tanítási egységet. Magasugrásnak ha tanítani akarjuk a rohamát, akkor nem kell az egész magasugrást végrehajtani, mert minden nehézség nélkül a roham után ráfuthat a pályára a tanuló. Ha folytonosan az egész mozgássorozatot végigcsináltatnók a súlydobásnál (pl.), rengeteg felesleges erővesztést okozna, ha történetesen csak a kilökést akarjuk tanítani. Hisz’ éppen ez a stilizálása, ez a részeiben tanítása a módszere, a lelke az atlétika tanításának. A játékról szóló utasítás újból felemelkedik arra a magaslatra, melyet a játék nagy nevelő értékénél fogva megérdemel. Nem osztjuk azt a véleményt, hogy „a tanár is vegyen részt a játékban /“ Az óra a gyermeké. A gyermek legjobban a játékban mutatja meg magát. Ha a tanár játszik, akkor nem tudja leszakítani a nevelés színes virágait. Nem is épületes dolog — bármily népszerű is a testnevelő —, ha labdával egy-egy „kis haszontalan“ véletlenül leüti a tanár úr kalapját. A tanár csak szemlélődjék és feltűnés nélkül gyűjtse azokat a megnyilatkozásokat, melyek a játékot kísérik. Ebből neki is, növendéknek is több haszna van. 6. A sportdélután. „A tulajdonképpeni foglalkoztatás sportáganként végzett, egyéni és együttes gyakorlásból áll. . .“ ,,Ezeket az órákat minden tanuló látogassa“, megjegyzéssel fejezi ki azt, hogy erre nagy szükség van. Az is teljesen igaz, hogy minden hasonló sportág kapjon heti 2—2 órát, de azt nehéz lesz ott megvalósítani, ahol egy testnevelő van, és heti 24—28 órája van így is. Márpedig nevelő nélkül ezek az órák nem érik el céljukat. 7. Kirándulások fejezetben újból szárnyal a magasztos célkitűzés és a lélek. Egyik szép és nemes ága a természetes testnevelésnek a kirándulás. Nemzetvédelmi és honismereti értéke talán még a testnevelésinél is több. Ha minden testnevelő élne vele bőven és gyakran, megvalósulhatna az a szép gondolat, melyet az Utasítás így fejez ki :
