Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 2. szám - Szele Miklós: A nevelő tekintély az Ige fényében
54 Szele Miklós : A nevelő tekintély az Ige fényében. rendelt ideje van, ideje van az ég alatt minden akaratnak : ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek“ (Prédikátor 3, 1 kk.). A. gyermek öntevékenységére szükség van a tanításban, de nem játék formájában. És a legújabb (az „új“ módszer által természetesen reakciósnak mondott) módszeres felfogás2 felismerte, hogy nemcsak a gyermek aktivitása fontos a nevelésben, de ugyanilyen fontos a receptivitása is (hiszen végeredményben ez is „öntevékenység“, csak nehezebb és kevésbbé mulattató, mint a gyermek folytonos fecsegése) : a gyermek tudjon hallgatni arra, amit neki tanítója mond, — ismét szól az Ige: „ideje, van a hallgatásnak és ideje a szólásnak!“ — tudja befogadni az eszményi pótlékokat, mikre hiányos és fejlődésben lévő lelki organizmusának szüksége van. Hallgatni és befogadni : a mai módszer gyermeke erre képes legkevésbbé. Ehhez fegyelmezettebb magatartás kell! Ha a gyermek nem tud csöndesen és engedelmesen odafigyelni tanítójára : úgy jár a lelke, mint a teste járna, ha nem tudna táplálékot befogadni. II. Az eddig mondottak a legszorosabban összefüggenek a tekintély égetően aktuális problémájával. Ma a pedagógia és az iskola, de a család, a társadalom és az állam válsága is éppen abban van, hogy az emberi együttélés más erős kötelékeivel együtt a tekintély is eltűnt. A tekintély, mely az egyest az őt hordozó közösséghez fűzi és annak tagjául megtartja. Innen ered az egyén (nem tévesztendő össze az erkölcsi személyiséggel) liberális túlbecsülése; a mai ember nem képes közösségbe illeszkedni, második lenni, tekintély előtt meghajolni, felelősséget vállalni, hanem úgy van meggyőződve, hogy ő kizárólagos ura önmagának, szabadon rendelkezik életével. Innen a hányiveti jampec-típus, a modern cinikusok, a vállvonogató és röhögő semmibevevése minden nagy és szent dolognak és minden közösségnek, mint a századforduló tekintély romboló radikális szellemének máig nyúló öröksége. Hogy ennek az erős közösségi kapocsnak, a tekintélynek eldobása a közösségek meglazulásához, a családi és nemzeti élet felbomlásához s végeredményben a bolsevizmushoz vezet: ennek a mai Európában sok szomorú példája van. Ha az élet minden területén vészthozó átok a tekintély lerombolása : leginkább az a nevelésben, a családban és az iskolában. Ezért a Gogarten- Magdalene v. Tiling-féle új német pedagógiai, iskola : a „reformátori alapon nyugvó kritikai vagy valóságpedagógia“3 a 2 Mely a vallástanításban már régebben utat tört, v. ö. „A vallás taníthatóságának kérdéséhez“ és „A mai valláspedagógia több meglátásai“ c. dolgozataimat. 3 Wirklichkeits- oder kritische Pädagogik auf reformatorischer’ Grundlage. Ez sok ponton érintkezik a nemzeti szocializmus pedagógiai gondolatvilágával, de nem egy azzal. L. N. Balca : Die Bedeutung Gogartens und seines Kreises für die Pädagogik der Gegenwart. 1934. E kiváló munka adta előadásom második részéhez az ösztönzést és a főbb gondolatokat.
