Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 2. szám - Dr. Imre Sándor: Használható-e a középiskola új tanításterve?
50 Dr. Imre Sándor : Használható-e a középiskola új tanításterve ? dologhoz nem értő nagy közönségben, sem pedig az önállóan véleményt nem alkotó kartársakban ! Sokan tudjuk, hogy a jelenlegi Miniszter úr sem helyeselte mindenben a most az ő nevével megjelent tanítástervet, s azt hiszem hivatalba lépésekor, május közepén (!) nem egyedül bennem villant meg az aggodalom, hogy nem vállalja a kiadását. Mi lett volna akkor? ! Megint az évről-évre való részlet-tantervek kibocsátása?! Gondoljuk meg ezt s örüljünk, hogy megvan a nyolc osztály tanulmányi anyagának és irányító szempontjainak teljes szövege. Ez az öröm bennem sem zavartalan, de ismerem azt a módot is, amely rendelkezésre áll minden jogos kívánság teljesítésére. S ezt mindnyájan ismerjük, akik valaha tanmenetet magunk készítettünk. Nem érzem feladatomnak a részletezést, de talán megengedhetem magamnak az utalást arra, hogy amint nem egyedül az anyag elosztását látjuk a tanmenetben lényegesnek, hanem a feldolgozás szempontjainak, a részletek kapcsolásának végiggondolását s hasonlókat, abban a pillanatban megtaláltuk önmagunk és iskolánk számára a lehetőséget a felismert hiányok orvoslására. A tanításterv kötelező volta nem jelenti azt, hogy annak keretében és szellemében nem szabad módosítani egy-egy részleten. Hosszú idő óta ismeretes a helyi tanításterv mivolta ; megvan tehát az egészen hivatalos út is a kiegészítésre vagy egyéb irányú javításra. Ennek nem akadálya az sem, hogy a nézetem szerint túlzott aggodalom az iskolalátogatók egyformásító törekvései miatt bátortalanná tette a tanárok nagy részét éppen ezen a téren. Egyszerűen ki kell tűzni tárgyalásra a testületekben és egyesületekben az új tanításterv végrehajtásának kérdését; fel kell tárni, hogy melyik ponton van szükség, és miként nyilatkozik a lehetőség kisebb-nagyobb változtatásra. Minden ilyen tárgyalás hasznos, ha komoly. Nagyon nyugtalanul nézném azonban, ha megerősödnék a most észlelt jelenség, s mindjárt még újabbat kívánnánk a ki sem próbált alkotás helyett. Az is nagyon régi véleményem, hogy a tanítástervek gyakori változtatása nem hoz igazi változást. Változás csak akkor áll be, ha apró részletekben való folyamatos megújulás alakjában mindnyájan dolgozunk rajta. Soha sem lesz mindenki elégedett a kevesek által készített hivatalos tanítástervvel, de mindenki hozzájárulhat ehhez az állandóan folyó javuláshoz. Bírálat tehát kell, ennek örül mindenki, aki jót akar ; de a bírálatot az kövesse : hogyan segít a hiba észrevevője maga a hibán. Oly sokszor mondjuk, hogy nem a tanításterv, még csak nem is a tankönyv, hanem a tanár értéke szabja meg a tanítás értékét ! Ez tiszta igazság ; ezt érvényesítsük. Attól tartani, hogy ezt a felügyelet szervei megakasztják, nem szabad. Magát tenné nevetségessé az a felügyelő, aki gátolná a jobbnak és az igazolhatóan helyesebbnek alkalmazását, hiszen a felügyeletnek nem a gépies egyformaságot, hanem az egyéniség érvényesülését kell előmozdítania, másként nem vezethet jóra a munkája !
