Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 1. szám - Hazai irodalom
4<i Hazai irodalom. Az ízléses kis könyv három részre oszlik : Hogyan írjunk? Hibás kifejezések. Hibás szavak. Mindenütt bőséges példatár, életrevaló tanácsok, világos, tiszta stílus. A nemzeti nyelvre vonatkozó, hazai és külföldi íróktól közölt pompás idézetek nagyon emelik a kis munka eszmei értékét. Ha az ajánlott javításoknak csak kisebb részét fogadja is el a magyar kereskedő-világ, már akkor is szembeszökő lesz a hazai nyelvvédő mozgalom eredménye —■ állapítja meg jogos önérzettel az Előszó. Ebből a célból minden bojtban, kereskedelmi irodában, üzemben, vállalatban nélkülözhetetlen tanácsadó ez a derék könyvecske. K. S. A Soproni Evangélikus Líceumi Diákszövetség Emlékkönyve. 1918—1938. Szerkesztette dr. Ruhmann Jenő líc. tanár. Sopron, 1938. 8'. 221 1. Az örök magyar diák arca rajzolódik ki ennek a pompás kiállítású, tartalmas és tökéletesen illusztrált emlékkönyvnek olvasása közben lelki szemeink előtt. Ez a kép a kulturáltság és a tisztalelkűség, a világos fej és a határozott akarat, a nemes ambíció és a keresztyéni alázatosság színeiből tevődik össze. A diákszövetségek munkájában mutatkozik meg leginkább, mekkora értéket jelent az Alma Mater a nemzet és az öregdiákok életében. Tanítványokat nevelni, akiknek munkájára egy ország figyel — nagy dolog, de megérni azt, hogy az ilyen tanítványok félszázad múltán is visszatérjenek az öreg falak közé, annak a jele, hogy ott nem a múló sikerek, hanem az élet igazi értékei szabták meg a nevelő munka 'rányát. A szociális gondoskodásnak legmagasabb foka ez : romolhatatlan útravalót adni az egész élétre. A soproni evangélikus líceum a fiatal magyarok ezreit és ezreit látta el romolhatatlan útravalóval és a nagy magyar emberek hosszú sorát nevelte a magyar életnek : munkássága beleépült nemcsak a magyar nemzet, hanem az egész Magyarország életébe. Hadd idézzük a líceumba ötven év múltán hazatérő Kánya Kálmán szavait: ,,Az Alma Mater iránt vannak kötelességeink, amelyeket le akarunk róni, mielőtt örökre elnémulnak ajkaink. Eljöttem, hogy lerójam hálámat iskolámmal szemben. Szent örökséget kaptam az iskolától, amelyet megőriztem egy hosszú életen át“ <35. 1.). Ruhmann Jenő igen szép munkát végzett, amikor a líceum diákszövetségének húszéves fennállása alkalmából megszólaltatta a fiatal és öreg „öregdiákokat“, köztük immár országosan ismert nevű tudósokat, művészeket és politikusokat, hogy emlékeiket idézve a nagy tanárokról, iskolatársaikról, Sopronról eleven életté tegyék az újabb nemzedékek lelkében is a nagyhagyományú intézet százados értékeit. Kring Miklós dr. Szentiványi Jenő: V lengyel sasíiókok. (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda.) Magyar dicsőséget és igazságot hirdető napjainkban különös örömmel tölthet eí minden szülőt az a tudat, hogy olyan könyvet adhat gyermeke kezébe, amely egy dicsőséges múltú nemzet diákjainak hazájukért való hősi önfeláldozásáról szól. Szentiványi Jenő legújabb könyvében a világháborút követő küzdelmek egyik leghősibb erőfeszítését, Lengyelország függetlenségi harcát választotta tárgyul. Az idegen uralom kényszerű igáját rázza le egy nép, hogy ismét szabad legyen. Hősei diákgyermekek, iskoíásleányok, akik hónapokon keresztül védik ősi városukat, a patinás múltú Lemberget, míg végül diadalmaskodnak, s felszabadítják az ukrán megszálló csapatoktól. Az izzó hazaszeretet és feltétlen áldozatkészség gyönyörű apotheozisa ez a regény. Az olvasó a testvéri sors átérzésével követi a regény hőseinek vállvetett küzdelmét; színhelyét és hőseit nem érzi idegennek, a lengyel nevek mögött akaratlanul is magyar arcokat lát, mintha magyar sorsról és magyar múltról olvasna. A lengyel nép történetének egyik legdicsőségesebb korszaka elevenedik meg az olvasó előtt. A regény nem az ellenőrizhetetlen írói fantázia terméke, hanem az alig két évtizedes múlt újraélése és szépirodalmi igazolása. A kitűnő s ugyanakkor legidőszerűbb tárgyválasztást mesterien egészílette ki Szentiványi ragyogó írásművészete. A gyermeklélek kitűnő ismerete, jó megfigyelő készségre valló megkapó emberábrázolás, dinamikus erejű
