Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 12. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 447 A legtöbb kérdés belevág a földrajzba, a közgazdaságtanba, tehát az iskolában hasznosítható. Mindig az lebegjen szemünk előtt, hogy nem száraz, unalmas néprajzi adatokat gyűjtünk, hanem népi kultúránk, magyar népi mivoltunk alakulásának, változásának, lényegének olyan mozzanatait kutatjuk, amelyek nélkül nem tudjuk megmondani, hogy kik vagyunk, és mit jelentünk itt Európa keletén rokontalanul és barátok nélkül idegen népek közé beékelve. Megtanít a gyűjtés helyes módjára. Nemcsak a néprajz, hanem a magyar élet, a magyar nevelés is nagy értékeket nyerhet ebből a szervezett munkából, éppen azért a tanítók, tanárok, de még a tanulók munkájára, beszervezésére is szükség van. Ezt kívánja tőlünk nemzetünk értéke és múltjának, munkájának a megbecsülése és értékelése. Budapest. Dr. Horváth Károly. Csorba András: Angol Nyelvtan. Szerző kiadása. Debrecen. Ára 3 pengő. Első magyar nyelven írott, rendszeres angol nyelvtan. Részletmunkák már jelentek meg szakirodalmunkban — alaktani alapvetések, mondattani problémákat tárgyaló könyvek — de összefoglaló, tudományos alapon szerkesztett, a nyelv egész területét felölelő mű megírására a szerző vállalkozott először. Feladatát sikeresen meg is oldotta. A mű négy részre oszlik : Hangtan, Alaktan, Mondattan és a szóképzéssel foglalkozó Függelékre. Az első részben az angol nyelv történetét foglalja össze, majd rövid hangtani tájékoztatást ad, sorbaveszi az egyes hangok képzés- és kiejtésmódját, példaszavak alapján alkotja meg a szabályokat. A második rész pontos, világos rendszerezésben az alaktan egész területét felöleli. A nyelvi jelenségek pedagógiai csoportosítása magyarázata megadja az érdeklődőknek a kellő útbaigazítást. A harmadik rész talán kissé magán viseli a latin hatás nyomait, de mint új utakon járó szerző a legjobbat nyújtja, s az elérhető legnagyobb teljességre törekszik. Sorbaveszi az esetek használatát. A nominativus tárgyalásával kapcsolatban megvilágítja és megmutatja az alanyeset mondatbeli szerepét. Kár, hogy ugyanakkor nem említi meg sem a nominativus, sem a többi eset mondatbeli helyét. A szórend című fejezetben foglaltak mellett itt is lehetett volna egy-két hasznos útbaigazítást adni az esetek mondatbeli helyének tisztázása érdekében. Az egyes eseteket vonzó igék felsorolása után az igeidők használatának szabályait mutatja be példákkal megvilágítva. A mondatfajok, mellékmondatok kimerítő ismertetése után a függelékben a szóképzésről szól, végül az azonos ejtésű, de írásban vagy jelentésben egymástól eltérő szavakat sorolja fel. Oly részletes ismertetésre és bírálatra, amelyet ez a könyv megérdemelne, nincs helyünk e folyóirat csökkentett terjedelme miatt. Értékelésünket azonban abban a megállapításban foglalhatjuk össze, hogy a szerző értékes munkát végzett, mert magyar nyelven elsőnek rendszerezte az angol nyelvtant a maga teljességében tudományos szempontok szerint. Kisebb hibákat a kutató szakember fedezhet fel benne. (Hangtan : pronounciation, többesszám képzés: two head of cattle.) Néhány kevésbbé sikerült példa is előfordul a könyvben. A tárgyeset használatával kapcsolatban arról ír pl., hogy praepositio után tárgyesetet használunk. Az ,,A chair stands by the table“ mondatból azonban nem tűnik ki a tárgy eset használata. A következő példát már névmással szerkeszti s így az előbbi hibát kiküszöböli. Több idiómát, anglicizmust alkalmazó, a közöltnél nagyobb számú példát szívesen láttunk volna. E lényegtelen' kívánalmaktól eltekintve megállapítható, hogy a könyv anyagának tárgyalása megfelel a pedagógia szempontjainak, ugyanakkor angol tárgyú szakirodalmunk fejlődésének és gazdagodásának komoly jele. Kecskemét. Szirbik Ferenc.
