Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 1. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 43 egy-két kérdéséi idézzük még, amelyekkel a nevelőket folytonos önnevelésre akarja serkenteni 10 évvel ezelőtt azzal a felfogással, hogy ,,a nevelők nevelése a nevelőfeladat kellő teljesítésére képes személyiségekké a nevelés problémáinak egyik legjelentősbike" (18. o.). A nevelés nehézségeit vizsgálva így szól : „a hivatott, a kötelességszerű nevelők egészen nevelői feladatuk magaslatán állanak-e?. . . Hányán közölök gondolták át a nevelés egészét céljával és eszközeivel együtt? Vagy éppenséggel hányán közölök olvastak el valamely a nevelésről szóló komolyabb munkát elejétől végig? De tegyük fel, hogy átgondolták a nevelést, ...hányán képesek arra a folytonos önfeláldozásra, melyet a nevelés munkája követel?. . . Ki tagadhatná, hogy a nevelés célja elérésének egvik főnehézsége magában a hivatásos nevelők személyiségében van?“ (47—48. o.). Waldapfel azt kívánja, hogy minden magyar tanítót Pestalozzi és Széchenyi lelke szálljon meg egyszerre. „A Pestalozzié : szeresse a népet és a nép minden gyermekét lelke minden szilával. Széchenyié : gondoljon mindig és mindenben ennek a magyar nemzetnek, ennek a magyar földnek jelenére és jövőjére és adjon, öntsön, szuggeráljon a maga lelkének hevéből, szent akaratából minden magyar gyermeknek. . . annyi magyar érzést, annyi a magyarságért való akarást... amennyit csak bír“ (141. o.). Talán ez a néhány kiragadott gondolat is elég annak igazolására, menynyire időszerűek ma is Waldapfel gondolatai. Őszinte hála és köszönet illeti meg mindazokat, akik lehetővé tették, hogy belőlük tanuljunk, általuk a magyar jövőt tudatosabban és eredményesebben szolgáljuk. Kívánatos volna, hogy a magyar nevelés minden rangú munkása, sőt politikusaink, törvényhozóink és az iskolák felettes hatóságai is minél többen vegyék kézbe nevelésügyi irodalmunknak ezt a hézagpótló kötetét, amelyről igen találóan mondja Imre Sándor, hogy ,,a nevelői lelkületet gyarapítja, az iskolai munkát tudatosabbá teszi ; becses segítség mindazoknak, akik a nevelést a magyar nemzet védelmének és erősítésének szolgálatába állítják“. Dr. Evva Gabriella. Jeges Sándor: Vázlatok a tennészetrajztanításlioz. Szeged, 1934. Szerző kiadása. (Gyakorló Polgári Iskola Könyvtára sorozatának IX. kötete.) 52 lap vázlatrajz. Szerző, mint a magyarországi munkaiskola egyik legszakavatottabb képviselője, egyszerű, könnyen érthető tanulságos rajzokat tartalmazó vázlatgyüjteményét az I. és II. osztályos polgári iskolai természetrajztanításhoz készítette. Az öntevékenység elvét követve, nagy súlyt helyez a szemléltetésre és a megfigyeltetésre ; legalkalmasabb és legkönnyebb methodikai segédeszköz erre a rajzolás és rajzoltatás. Szerző szerint : „Rajzolás nélkül nincs beható szemléltetés s ennek következtében nincs tiszta ismeret 1“ Hagsúlyozza azonban, hogy minden húzott vonal — a lehetőség szerint — előzetes megfigyelésen alapuljon és a rajz vázlatos legyen (körvonalas, haránt- és hoszmetszeti). A természetrajzi oktatásban ugyanis a rajz sohasem öncél, hanem csupán a megértés eszköze, tehát nem művészi rajzra van szükség. Míg a leegyszerűsített vázlatos rajz észrevehetően növeli a tanulók ábrázoló képességét, addig a művészi rajz — különösen a gyengébb rajzkészséggel rendelkezőket — valósággal elriasztja a rajzolástól, mondván : „Ügy sem tudom lerajzolni.“ A táblai rajz —• a tanár szavainak illusztrációjaként — a szemlélet és magyarázat kapcsán fokozatosan készüljön el úgy, hogy a tanulók lépésről-lépésre tudják követni. Részletek jellegzetességének kiemelésére színes kréta használatát ajánlja ; a színezésnél mind a tanár, mind a tanuló következetesen járjon el, vagyis azonos szerveket következetesen azonos színnel jelöljön, pl. a porzók sárgák, a termő zöld, az erek pirosak stb. Tiszta kép nyerése érdekében adjon a tanár utasítást a rajzok nagyságára vonatkozólag is, és tulajdonítson fontosságot a rajzeszközök helyes megválasztásának, mert jó rajzeszköz fél siker. Ilyen elvek alapján — melyet a szerző „A biológia tanításának vezérkönyve“ c. munkájában teljes részletességgel kifejtett, I. 99—101. oldal -h
