Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 12. szám - Vitéz Bessenyei Lajos dr.: A latin tanításáról
434 Vitéz Bessenyei Lajos dr.: A latin tanításáról. hogy a latin nyelv tanításában is, ha nyelvbeli készséget akarunk kifejleszteni, akkor az élőszó minél gyakoribb alkalmazását a hallási érzeten keresztül kell eszközölnünk, vagyis nem a nyomtatott betűk nyelve, nem az ú. n. „könyvnyelv“ a fontos, hanem a verboauditív memóriára alapozott élőnyelv. A konstruáló módszernek szerintem, még ha többé-kevésbbé belevitte is valaki a direkt eljárást, éppen az a legsúlyosabb fogyatkozása, hogy legnagyobb részében könyvnyelvet tanít csupán, holt nyelvet, ami lehetetlenné teszi a szükséges nyelvkészség biztos kialakítását is, és így végsőfokon nem éri el a tanterv célkitűzését, vagy legalább is a legtöbb tanulónál kérdésessé, bizonytalanná teszi a jó eredményt. Az általam használt módszerrel dolgozott fel és írt le egy „latin olvasmányi órát a gimnázium IV. osztályában“ dr. Kun Sándor, amit mint kitűnő példát ajánlok minden latin tanár figyelmébe.® Az óra 60 perces volt és hét részre tagolódott; a tanítási egység Ovidius Fastijából az Arion-monda. Az egyes mozzanatok közül főleg a III. : „Az új anyag előkészítése“, a IV. : „Az új szöveg konstruálása“, az V. : „Az új szöveg olvasása és szabatos fordítása“, a VI. : „Az új anyag tartalmi analízise““ — érdemelnek különösebb figyelmet. Az első fontos körülmény az, hogy az olvasmány tárgyalásánál élesen elválik az alaki feldolgozás — ez történt a III. és IV. részben — a tartalmi taglalástól, ami az V. és VI. részek feladatát alkotta. — A nyelvtani elemzés, megmagyarázgatás ugyanis csak eszköz lehet a tulajdonképpeni cél elérésére, az olvasmány tartalmának megértésére és feldolgozására : itt ez kifogástalanul megvolt. A második lényeges körülmény az, hogy az új szöveg feldolgozása, megértetése hallás útján történik, csak a tanárnál van könyv, a tanulók előtt semmi sincs, könyveik el vannak téve és így, a tanár kérdéseire adott feleletek útján folyik le az egész praeparatió. Tehát a verboauditív memoria teljes egészében érvényesül. A tanár nem szavakat, hanem kifejezéseket kérdez, ami helyes is, hiszen a nyelv nem szavakból, hanem kifejezésekből rakódik össze. Maga Kun Sándor így jellemzi ezt a részt: „Eltett könyvek mellett a tanulók figyelmének fokozódását felhasználva a tanár maga vezeti a konstruálást úgy, hogy a mondat főgondolatait elolvasva, hallás után fordíttat, azután a főgondolatból kiindulva, alkalmas kérdéseket tesz a szükséghez képest, s ugyanúgy elolvasás és hallásból való fordítás útján érteti meg a mondat többi részét is. A gondolatból való továbbjutás nem szavanként, hanem szólamonként történik.“ A harmadik figyelemreméltó körülmény az, hogy az új szöveget legelőször és pedig feldolgozás közben ismételten a tanár olvassa, ejti ki, és így a helyes kiejtésre való biztos rávezetés, rászoktatás megtörténik. A további mozzanatok az V. és VI. részben következnek, amelyek közül az előbbi rövid leírását szintén ideiktatom: „A konstruálás után a tanulók az olvasókönyvet előveszik. A szöveget mondatonként, lelkiismeretesen 6 Prot. Tanügyi Szemle 1932. évf. 18—25. 1. Dr. Kun Sándor: „Latin olvasmányi óra a gimnázium IV. osztályában“.
