Protestáns Tanügyi Szemle, 1939

1939 / 11. szám - Nagy Miklós: Javaslatok az egyházkerületi közgyűlés előtt

Sági/ Miklós: Javaslatok az egyházkerületi közgyűlés előtt.•107

diáknak a felvételét, akik mostanában sem a tanulmányi színvonal, sem erkölcsi felfogás szempontjából nem jelentenek gyarapodást.

*

Negyedik javaslatunkban engedélyt kérünk Julius Caesar tanítására. Indokolásunk szerint a tantervi utasítások részletes megbeszélésével kapcsolatban a latin szakos tanárok közt felmerült az a gondolat, hogy az Y. osztályban Julius Caesarral kellene talán kezdeni a latin auktorok olvasását. Ezt a kérdést most a teljes tanártestületnek meg kell beszélnie, hogy esetleg a felsőbb hatóságoktól engedélyt kérhessünk helyi tanterv keretében Julius Caesar olvastatására.

Tanártestület több okból kívánatosnak tartja Julius Caesar olvastatását. Julius Caesar szerkezetileg mintaszerű, gondolatmenete a lehető leglogikusabb, mondatszerkesztése kristálytiszta, szinte grammatikai példatárnak használható. Caesar, mint az ókornak, de az egész világtörténelemnek is egyik legnagyobb egyénisége, föltétlenül van olyan értékes a megismerésre, mint akár Sallustius, akár Plinius, akár Livius. A római géniusnak, a római világbirodalom gondolatának nemcsak kiépítője, hanem legpregnánsabb megszemélyesítője. Ha valaki Rómára gondol, okvetlenül Julius Caesar profilja jut eszébe. Egész életfolyása, tragikus sorsa is iskolai auktorrá avatják. Munkája pedig természeténél fogva érdekli a 14—15 éves tanulóifjúságot. Alkalmas egyúttal arra is, hogy a nagy francia kultúra bölcsőjével megismertessük a magyar diákot.

Nem helytálló az az érv, hogy Caesar ezen a fokon könnyű, különösen mikor már a IV. osztályban Ovidiust fordítják a tanulók. Boldogok lehetnénk, ha Caesar latinságával alaposan sikerülne megismertetni a tanulókat, s ha érettségin ilyen nehézségű írásokat szótár nélkül tudnának a diákok fordítani. S ha könnyű a szöveg, lehet 15—25 sor helyett 40—50 sort feldolgozni óránként, amivel bizonyára jobban hozzájárulnánk a latin auktorok megszerettetéséhez, mintha bonyolult, ú. n. művészi szerkezetű írásokból 3—4 sorral vagyunk kénytelenek eltölteni egy-egy tanórát. És hátha azt az eredménytelenséget, amely a latin tanításban, sajnos, a tanárság végsőkig megfeszített megerőltető igyekezete mellett is tagadhatatlanul jelentkezik, éppen Caesar olvastatásával lehetne csökkenteni?

Megcáfolható az a vélekedés is, hogy Livius olvastatásának az előnyeitől nem foszthatjuk meg a diákságot, ha igazán latin nyelvet és irodalmat akarunk tanítani. Tudjuk u. i., hogy az alsó négy osztály olvasmányait Livius alapján állítják össze a tankönyvszerkesztők, s hogy a IIÍ., de különösen a IV. osztályos könyvek olvasmányai sokszor szinte szószerint adják Livius szövegét. Már pedig kétségtelen, hogy — ha Liviust és Caesart egymással szembeállítjuk ■*—, aránytalanul sok Liviusra öt év, amikor Caesarra még egy hónap sem jut. Különben is volt már olyan idő, amikor az alsó négy osztály Liviusra épülő olvasmányain kívül nem kellett még külön is elővenni Liviust. S ha