Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 9. szám - Megjegyzések
Megjegyzések 36 7 sétől intézményesen húzódozunk, legalább hallgatólagosan elismerjük, vagy azt a látszatot keltjük, hogy munkánk nincs minden tekintetben rendben, s magunk is érezzük gyengeségeinket. Akinek az a meggyőződése, hogy jól végzi munkáját, nem fél a kritikától sem. Az a diák is, aki jól elkészült feladataival, biztos tudásában, szívesen jelentkezik felelésre : hadd lássa a tanár, hogy milyen jól elkészült! A látogatásra kijelölt órákon különösen vigyáznunk kellene arra, hogy itt végzett munkánk ne különbözzék lényegében attól, amit általában végzünk. Más szóval : ne ezeknek az óráknak a színvonalát emeljük mesterségesen, ne készítsük elő ezeket mértéken túl, hanem az év minden órájának színvonalát igyekezzünk oda emelni, ahová azt az órát képzeljük el, amelyen keresztül módszerünket, egész eljárásunkat szeretnők bemutatni azoknak, akikkel karöltve vállaltuk a magyar jövő alakításának felelős munkáját. Az iskolanap rendezősége találja meg annak a módját, hogy egy-egy órán lehetőleg ne vegyen részt annyi érdeklődő, hogy a tömeges jelenlét zavarhassa a komoly munkát. Jóelőre történő jelentkezés alapján kell beosztani, hogy ki melyik terembe, melyik órára menjen, természetesen csakis egész órás látogatásra, lehetőleg a bejelentett igények szerint. Bizonyára sokan vannak, akik azt mondják, hogy a legkülönfélébb látó gatások már eddig is nagyon megzavarják az iskola életét, nem szabad megengednünk, hogy még egy alkalommal több munkazavarás keletkezzék. Könnyen elkerülhető volna ez azzal, ha valamelyik felettes hatóság éppen az iskolanapra tűzné ki látogatását. Valószínű, hogy a felügyelőket is közelről érdekelné egy ilyen iskolanap, s így szívesen jelennének meg ezen a napon az illető iskolában. Ami pedig azt az ellenvetést illeti, hogy nincs szükség arra, hogy az iskola belső munkájába beavassuk a „laikusokat “, a hozzá nem értőket, mert hiszen abból óriási zavar keletkeznék, ha beleszólást engednénk számukra munkánkba: arra szintén megvan a válaszunk. A gyermekek nevelésére elsősorban kötelezett, sokszor valóban hivatott nevelőket, a szülőket, nem lehet egyszerűen elintéznünk a laikus kifejezéssel. Soknak igen értékes nevelői tapasztalatai, pompás észrevételei, a mi ismereteinket kiegészítő megjegyzései lehetnek. Ha pedig nagy tömegük valóban laikus, tudatlan és műveletlen a nevelés területén : milyen nagyszerű alkalom volna az iskolanap arra, hogy egy kis nevelési ízelítőt kapjanak a hivatásos szakértőktől. Mennyivel komolyabban számíthatnánk az ő támogatásukra, ha tisztában volnánk célkitűzéseikkel, elveikkel, s az ő lelkűkben is ott élne egy-egy órának az emlékképe. Mennyi biztos támpontot nyújthatnánk nekik gyermekeik otthoni irányításához, viszont sokszor egy-egy spontán jött, laikusoktól származó, kívülről jövő megjegyzés új lehetőségeket, új feladatokat öntudatosíthat a nevelő előtt. Nagyon sok jó származhatnék az így elősegített együttműködésből. Hadd lássák hát munkánkat a laikusok! Nem láthatnak olyat, ami miatt szégyenkeznünk kellene, amit nem tudnánk nekik megmagyarázni, amit nem tudnánk velük megértetni. Ha pedig tanulhatunk tőlük, szívesen tanulunk. A tanári munkát társadalmi elszigeteltségéből csak akkor emelhetjük ki, ha módot nyújtunk arra, hogy a nagyközönség közelről megismerje azt. Minden társadalmi szerv egymásrautaltságát, egymás megbecsülésének a szükségét példázná az is, ha betekintést engednénk munkánkba. Emlékezzünk csak arra, hogy bizonyos katonai gyakorlatokra, éleslövészetre, stb. polgári egyéneket, olykor egész iskolákat, intézményeket, a parlament tagjait stb. meghívnak. Újabban rádióközvetítéseket hallunk légelhárító gyakorlatokról, flottatüntetésekről, rajrepülésekről. Mindez azért van, hogy hadd lássa mindenki, milyen munkát végez a katonaság, hadd legyen mindenkinek bizalma a katonaság munkája iránt, hadd értse és becsülje meg mindenki a katonaságot, s ismerje meg teljesítőképességének határait is, hogy ne kívánjon tőle túlsókat, erején felülit ; de látatlanban, tudatlanul, senki ne mondjon arról elmarasztaló ítéletet. Nem ugyanezt kell-e tennie az iskolának is? Nyílt színen kell lefolynia a tanításnak, a nevelés jórészének is. Csak így erősödhetik, így fejlődhetik ki a komoly társadalmi felelősség.
