Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 9. szám - Bartók Miklós: Tudománnyal és fegyverrel
356 Bartók Miklós: Tudománnyal és fegyverrel egészen új idők dübörgése ébresztette fel a nemzeteket, s ennek vezérszólama lett: minden elvesztettet visszaszerezni, minden elmulasztottat helyrepótolni! A legyőzöttek felegyenesednek, s percek alatt hitük és erejük támad évszázadok mulasztásainak helyrehozására, mintha a múlt század nagy nemzeti egyesüléseinek korában élnénk. Végre megérte a magyarság, hogy önálló, független állam lehetett, s húsz évnyi révedezés után megnyíltak szemei énje kutatására és felismerésére, vele ereje tudatára ébredt, mellyel saját önálló lelkiségét kivirágoztathatja. Két nagy nemzet példaadása, jelentőségünk megnövekedése Közép-Európa térségein, területeink egy része után a többiek visszaszerzésének reménysége új távlatok felé hívja a kutató elmét, s a legmélyebbre látókban méltán gomolyog fel a legnagyobb gondolat : a magyarságot minden politikai, társadalmi és közigazgatási szervezkedés és reformálás fölött lélekben, a nevelésen keresztül kell megépíteni. Makkai Sándor ezt kísérli meg, s könyve valóban az idők teljességében jött. A könyv alcíme : ,,A nemzetnevelés terve“ árulja el a mű valódi célját. Hozzátehetnők azt is, hogy elvi tanulmány, mert a nevelésügynek sem a szervezetével és igazgatásával, sem a módszereivel nem foglalkozik, s minduntalan a szakemberekre bízza a részletek későbbi kidolgozását. Az aprólékosság megölője lett volna annak a léleknek, amely a szerző kezét írás közben fogta. Egy egyetemes életelv, a nemzeti exisztencia legmélye, az egész magyarságnak, mint egyetlen élő személynek impozáns nyilatkozata a mellett, hogy élni és erősödni akar, tartja vállain a mű egész boltozatát. A „terv“ szó nem úgy hangzik el, hogy rajta egy bonyolult nevelésügyi szervezet adminisztrációját kell értenünk grafikonokkal és statisztikákkal, hanem úgy, hogy a boltozat hatalmas űrjeit telezengi, s eltervezésévé, elhatározásává szélesedik egy olyan magyarság megteremtésének, amely méltó megállani a megnőtt időkben. Kimondott szó, amelynek legfőbb akarata, hogy ne maradjon szó, hanem a mainál különb magyarság életében tetté és valósággá váljék. Következik ebből, hogy minden egyes problémát a magyarság egyetemes létfeltételei állítanak fel és határolnak el. Nincs probléma és feladat önmagáért, minden kérdést a nemzet létérdeke tesz fel, és a nemzeti exisztencia valódi értelmezése old meg. Ezért olyan világos a mű kiindulópontja, hogy a nevelés nem szigetelhető el a közösségi élettől, hanem az lényegében politikum, az öncélú nemzeti exisztencia ügye. Ezért jutunk el a magyar nemzetnek leginkább megfelelő létforma kutatása közben a katonai, a vitézi létformához, amiben tehát meg kell erősíteni a magyarságot. De elszakadnánk az exisztenciális szempont gyökereitől, ha üres militarizálássá szárítanék a nemzeti létet, ezért a férfijellem kialakítása s a nemzettestvéri közösség létrehozása az a felsőbbrendű cél, amely életet visz az üres formaságokba. E lelki militárizmusnak valóban exisztenciafilozófiai értelmét az a megállapítás jelzi és biztosítja, hogy a vitézi nemzetközösségben kitermelődő nemzeti akaraterő meg fogja aka^
