Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 9. szám - Táczi Szabó Győző: Az angol kiejtés tanítása
Táczi Szabó Győző: Az angol kiejtés tanítása 351 szítsék, a fiúk energiáját levezessék, és a fizikai munka megbecsülésére neveljék. Még most is hallom a harpendeni iskola műhelyének vidám munkadalát : a gyermekek fúrtak, faragtak, szép kis székeket csináltak, amit majd használni is lehet a diákszobában. Gyönyörű napot töltöttem Harpendenen. Mintha nem is iskolában lettem volna, hanem az élet egy kis boldog szigetén, ahol a tanár és a diákok egy nagy családnak a tagjai. Ilyen Anglia is. Szabad, józan és vidám. Ahol nincsenek látszattekintélyek és drill. Ahol nincs hideg távolság diák és tanár között. Ahol a fiúk a munkát nem a szekundával való fenyegetés miatt végzik el, hanem önként. Józan belátásból. Mert az angolok jellemeket nevelnek. Gentlemaneket, akikre egy világbirodalom vár. * Vájjon eljön-e nálunk is a jobb és szebb világ? Az új magyar középiskola krisztusi személyiségű tanárainak azon kell dolgozni, hogy eljöjjön. Nekünk kell a nemzetnek olyan jellemes és alkotó férfiakat nevelni, akik a magyar parlagból megtermik majd a magasan művelt népi Magyarországot. Ha ehhez a munkához értékesíthető gondolatokat hoztam magammal Angliából, akkor ez a munkám nem volt hiábavaló... Sopron. Csaba József. Az angol kiejtés tanítása. A középiskolai angol nyelvoktatás legsúlyosabb problémája a kiejtés helyes tanítása. Különösen kezdőfokon mutatkoznak nehézségek, amikor a tanulókat olyan hangok kiejtésére — tehát képzésére — kell megtanítanunk, melyek sem az anyanyelvben, sem az addig tanult két idegen nyelvben — a latinban és a németben —nem fordulnak elő. A nehézségek még azzal a körülménnyel is szaporodnak, hogy az angol betűrendszer nem elégséges mindazon hangok írásbeli jelölésére, melyek az angol élőbeszédben előfordulnak. Egyegy betűnek többféle hangértéke lehet, s így az angol kiejtésre nem tudunk minden esetben érvényes szabályokat felállítani. Csak az esetek nagyobb részére érvényes szabályokat tudunk megadni, melyek a leggyakoribb jelenségeket rendezhetik, s így alkalmasak arra, hogy támpontul szolgáljanak a továbbiak számára. A mondottak alapján gondolnunk sem szabad tehát arra, hogy a tanítás elején csak olyan szabály-rendszert nyújtsunk a tanulóknak, amely minden lehetséges esetre kiterjed. El kell vetnünk minden, különösen külföldön ajánlott és gyakorlott módszert, amely a tanítási idő elején 4—5—6 hetet szán kizárólag a kiejtés tanítására, nyilván azzal a céllal, hogy azt ez idő alatt tökéletesen elsajátíttassa. Ez a tökéletességre-törekvés elkerülhetetlenül magával hozza azt a nem kívánatos tényt, hogy a tanár a hangok képzését, az egyes betűk
