Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 9. szám - Szemes Gábor: A népiskola életszolgálata és a természetrajz, gazdaságtan, háztartástani-ismeretek módosított óraterve
344 Szemes Gábor: A népiskola életszolgálata mélyítéséről. Ennek feladata elsősorban az volt, hogy az életben hasznosítható ismeretek átadását a népiskola munkásaitól felfokozott mértékben megkívánja. Ez a gyakorlati életismeret népünk számára feltétlenül érték. A természetrajzi, gazdaságiam és háztartásiam ismeretanyag pedig már önmagában is erősen gyakorlati tantárgy. mely szinte minden részletében az ember érdekeltségi szempontjait szolgálja. Hogy ennek hiányát tanítóságunk is érezte, és pótlását szükségesnek tartotta, igazolja többek között az is, hogy intézetünk kiadásában megjelent . „A népiskola gyakorlati irányú működésének célja, módja és eszközei“ c. könyvecske első kiadása egy hónap alatt elfogyott. Pedagógiai íróink közül is többen hangsúlyozták, hogy a gyakorlatiasság hiánya választja el az iskolát az élettől. Felfokozott mértékű többtermelésünknek, modernebb gazdasági eljárásaink hiányának is ez az egyik fő oka! Népiskolai Tanterv és Utasításunk megkívánja, hogy ahol csak lehetséges, alkalmazzuk a munkáltató, a cselekedtető tanítást. Erre pedig legalkalmasabb tantárgyak egyike éppen a természetrajz, gazdaságtan és háztartástan volt. E tárgycsoport tanításának a népiskola III—-IV. osztályában való megszüntetése —• ha tanítóságunk azt rosszul értelmezi — azt jelenti, hogy a jövőben nem plántálhatjuk el tanítványaink lelkében a cselekvő szellemiség csiráját olyan mértékben, mint azt tettük volt eddigelé. Nem tehetjük, mondhatják, mert a cselekedtető tanítás egyik értékes tantárgya vétetett ki a kezükből. Nem kell beszélnem arról, hogyha a népiskolában tanítandó különféle tantárgyakat egy körben helyezném el cikkek jormájában, hogy ott a természetismeret viszonylagosan milyen kicsiny sávot kapna. Az osztatlan iskolákban jóformán semmit! Ha ellenben a magyar nép foglalkozás szerinti megoszlását állítom össze egy körben ugyanilyen formában —- a gazdálkodó népi tömegek ott előkelő helyet fognak kapni. Ha már most mindezek után a két képet összevetjük, kiderül, hogy egyáltalán nincs arány a természetismereti, avagy legyen szabad így mondanom, az iskolai mezőgazdasági kultúra és népünk foglalkozási arányszáma között. Olyan népnek, mely elsősorban a földből él, feltétlenül kívánatos, hogy nagyobb agrármüveltséget adjon fiainak. Nem a mostani rendelkezéssel kapcsolatban, de általánosságban mondom, hogy a humántárgyak nagyobb óraszáma még azzal sem magyarázható, hogy a kimondottan elméleti jellegű ismeretanyag a lélekformálásnak, a nevelésnek volna kiválóbb eszköze. A falusi és a tanyavilág lakóit igenis meg kell tanítanunk a természet nyitott könyvéből való olvasásra, kísérletezésre, a többtermelés alapvetésére. A hazafias nevelésnek, az iskola környékismeretének, ezen keresztül a szülőföld megszerettetésének is alapja elsősorban ez a tantárgy lehet. A hazaszeretethez pedig a szülőföld szeretetén át emelhetjük fel tanítványainkat!
