Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 8. szám - Dr. Hamvas Gyula: A nemzeti értékképződés problémája a történelmi rekonstruktív munkában
324 Dr. Hamvas Gyula : A nemzeti értékképződés problémája a történelmi rekonstruktív munkában. Csakhogy ezt az energiaforrást fel kell tárni, az élet értelmét meg kell fejteni. Lehet, hogy a mindennap és az értelmi határok szerint külön van a magyar történelmet magában foglaló könyv, és ismét van egy külön olyszerű pedagógiai tevékenység, amely a történeti értékeket tudatosakká teszi, de a parancsoló élet azt mondja, hogy még nem teljes magyar történelem az, amelyik az oklevéltárak dokumentumainak és egyéb históriai forrásoknak tanúbizonysága szerint csak rekonstruál egy folyamatot, vagy akár a történeti erők lényegét és természetét csak megállapítja, és nem egész magyar történelem még az sem, amelyik akár klasszikus források alapján is szintézist végez, jellemet rajzol; ennek a históriának folytatódnia kell ott, ahol én mint magyar ember a kor hősét, a kor uralkodó gondolatát a nemzet értékeszméjévé minősítem, és megérzem, hogy ezeken építenem lehet és kell. Ilyen lelki értékeléssel lesz a halott históriából élő, cselekedtető történelem, építő nagy lelki indítás. Itt érezzük befejezettnek, bezártnak múltúnk könyvét. Az igazi értelemben vett teljes nemzeti történelem felfogásunk szerint az, amelyik a korok uralkodó gondolatait és vezető eszményeit legbensőbb tényezőkig nem csak feltárja, hanem a valóságokat a legteljesebb indítékokká teszi, melyek elvisznek bennünket az erkölcsi belátás álláspontjáig. Lehetnek és vannak kiváló elmetermékek, melyek nem nyúlnak idáig. Akkor szükségünk van egy másik erőre, mely a históriát a teljes értékkifejtésig viszi. Ez az erő többféleképpen nyeri életét. Kibontakozhatik 1. a nemzetet ért valamely nagy eseményből, 2. fakadhat időtől függetlenül a nemzeti öntudat teljességének álláspontján a nemzetet segítő szándékból, 3. származhatik művész intuitív tevékenységéből. Foglalkozzunk velük sorban. 1. A nemzetet ért igazán nagy esemény a megszállás katasztrófája. Itt van előttünk az utolsó húsz év, amely három és félmillió magyarra s velük együtt az egész nemzetre az összeomlást jelentette. Az új imperiumoknak kiváló gyakorlatuk volt a nyelvi kisebbségek gyötrésében. Egészen csodálatos tény: a bevált erők és módszerek a teljes megsemmisülést nem hozták meg, de a magyar életerőt eléggé aláásták. A sorsüldözött magyarság, melynek az élethez való jogát megnyirbálták, a történelméhez, hagyományaihoz menekült, annak erőit hívta maga mellé. Ellenségei csakhamar útját vágták a magyar héroszkultusznak, előttünk zajlottak le a vádaskodó új imperiumok és védekező véreink csüggesztő, de egyszersmind felemelő küzdelmei. Végül is ott voltak történelmünkben a népi őserő csodatevő megnyilatkozásai. Ezeknek tüzén melegítették érzéseiket tragikus sorsú magyar társaink. A magyar népi erő nyilvánulásainak értékgondolatain építették tovább. Ez a pozitív munka, amely a rejtett magyar érzés, de tudatos magyarság kinyilatkoztatásának eredménye volt, mint irredenta élettevékenység szintén
