Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 8. szám - Dr. Hamvas Gyula: A nemzeti értékképződés problémája a történelmi rekonstruktív munkában
322 Dr. Hamvas Gyula :■ A nemzeti értékképződés problémája a történelmi rekonstruktív munkában. ismertetéseket közöl, az ismertetéshez, esetleg bírálathoz fűzött elvi kérdések felvetése ritka. A középiskola irodalomtanításának elsősorban természetesen az a feladata, hogy az idő által lemért értékeinket ismertesse, de ezzel kapcsolatban bő alkalom kínálkozik az összehasonlításokra is és az irodalmi élet fejlődésének vizsgálatára. De nem térhet ki a középiskola e feladat elöl azért sem, mert az irodalomnak életformáló erejét ki kell mutatnia. Ki kell mutatnia, mert az irodalom nemcsak művészet, hanem történelem is. Sokszor népek és országok sorsa. Sopron. Csanádi/* Sándor. A nemzeti értékképződés problémája a történelmi rekonstruktív munkában. Az oktató tevékenység az új tanítási terv jegyében halad új állomások, fokozottabbnak elgondolt szellemi eredmények felé. A világot meg-megrázó történelmi erők talán soha bizonytalanabbá nem tettek egy utat, mint a magyar nevelői-oktatói munka új csapását, pedig a magyar tanári rend többre való igyekvésében egy tökéletesebb nemzetcél szolgálata jut megvalósuláshoz, és a legkevésbbé sem közömbös, vájjon a magyar kultúrpolitika újonnan megfogalmazott célkitűzései megfelelő eredményekhez fognak-e érni. A magyar művelődéspolitika elgondolásait az idő jól értelmezett parancsai tömörítették egybe, mindenesetre azonban a nemzeti egycélúság élettörvénye volt az a kristálymag, mely körül a tervező tevékenység alkotásait megépítette. Azzal, hogy a közoktatásügyi reform a magyar rendeltetésünknek tudatosságát állítsa oda mindeneket összefogó olyan hatalomnak, mely a legfőbb nemzeti életérték, csak arra a magaslatra szándékozott helyezni a nemzeti öntudat lelki valóságát, amelyen kategorikus imperativusképpen lennie kell, de amelyen most még nincs, amelyre azonban állítani egy széthullás veszedelme miatt mindnyájan minden erőnkből igyekszünk. Nagy értéktöbblet az, amelyet a magyar középiskola meghatóan lelkes munkával a nemzeti öntudat örökkévaló gondolata gazdagítására kialakít, s ezzel ennek a csodálatos életerőnek a polarizáló hatását továbbfejleszti, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a nemzeti kultúrmezők összes parcelláinak szorgos dologtevése sem tudja a nemzeti életjelentés eme pregnáns erőforrásának állományát teljessé tenni. Gondoljunk csak arra, hogy századok nagy magyarjai : Apáczai Csere, Zrínyi Miklós, Széchenyi megrendítő panaszt emelnek a nemzet
