Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 8. szám - Csanády Sándor: Hajszálcsövesség az irodalomban
Csanády Sándor: Hajszálcsövesség az irodalomban. 313 juk úgy is, hogy szókémiáján keresztül három dolog szüremkedett a betűk közé, onnan pedig a magyar élet minden területére. Jelentkeztek sorrendben : 1. Az irodalomtól, de a magyar lélektől is idegen gondolatok és érzések, mint corpus delicti. 2. A tőke mint üzletfél, vagy orgazda. 3. Az író mint tettestárs. Bármilyen komikusnak látszik is, bizony az író cingár, vagy vaskos teste is átfurakodott a betűk között, amint azt látni fogjuk. Petőfi és Arany nagy korszakát követően, még inkább a hatvanhetes kiegyezés után langyos permeteg öntözi a negyvennyolcas emlékeket; Gárdonyi és Mikszáth reálizmusát bár megdicséri az új irodalmi irány esztétája, és elismerőleg szól Herczeg Ferenc történeti regényéről, de egyúttal Kiss József ék, majd Ignotusék környezetéből figyelmeztető és megrovó hangok hallatszanak, hogy aí magyaros irány realizmusában sok a falusi harangszó, sok a sujtás. Egyetemesabb, emberibb kell ; művészibb és újszerűbb ; érdekesebb és izgatóbb. Európai színvonal. Alig lehet kifogást emelni az ilyen kívánságok ellen. Az irodalom fölött sem állhat meg az idő. Meg is érkeztek először a fővárosnak témakörei, alakjai; azután a szenvedő emberek problémái, meg a vajúdó társadalmi kérdések. Megérkeztek a sexuális élet irodalmi felvételei is a lélekelemzés és a test biológiai vizsgálatának jogcímén. De jogcím volt az is, hogy az álszemérmet váltsa fel az őszinteség, a teljes élet rajza. Új ábrázolási módok jönnek divatba ; változik, sőt változatos lesz az írók és költők hangja is. A Tücsökdalok halk cirpelését zajos szimfóniák váltják fel. Tagadhatatlan, hogy kiszélesedett a motívumok területe, ami csak értékes gyarapodást jelentett volna, de a művészi érdek és az európaiság örve alatt a betűk finom hézagai között a magyar lelkiségtől idegen szellem jelent meg, és meghasonlást támasztott a magyarság szellemi életében, majd kétkedést ültetett a szívekbe a magyar jövő iránt, és a magyar faj jellemvonásait csak a cigánymuzsikán keresztül elemezte ez az új irodalmi irány, és a nagy felfedező önelégültségével tette közszemlére a magyarság lelki alkatát nemcsak itthon, hanem a határokon túl is ; hirdet vén, hogy ez az igazi magyar arc, és hogy a régebbi felvételeket a nemzeti önimádat lencséjével készítették. Történetietlen, igazságtalan és hazug, egy évezred messze távlatát, értékmérő tanuságtételét elhomályosító ennek az irodalmi irányzatnak a magyar nép lelki értékeiről, művészi képességeiről, és a más népek sorában való helytállásáról vallott, a kávéházi asztalok mellől útnak indított tanítása. Több ebben az irodalomban az idegen eredetű defetizmus, mint a nemzet leikéből felszálló bűntudat. Ostorozni, korholni, múltat felhánytorgatni, bírálni és tanácsolni csak annak van joga, aki halálos elkötelezettséggel érzi a felelősséget,
