Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 1. szám - Stibrányi Gyula: Az új középiskolai tanterv revíziója
Slibrányi Gyula : Az új középiskolai tanterv revíziója. 2'5 azonban meg lehetne gondolni, nem lenne-e célszerűbb visszatérni a Trefort-féle beosztáshoz és a nemzeti érzést a nemzeti történettel akkor beleplántálni a növendékbe, amikor erre a legfogékonyabb : a III. és IV. osztályban. Ha a IV-es történet kiegészülne a jelen ismertetésével politikai földrajz, gazdasági és társadalmi alapismeretek keretében, akkor nemzeti múltúnk és berendezésünk ismeretével szélesebb látókörrel bocsátanánk ki az életbe azt az ifjút, aki középiskolai tanulmányait többé folytatni nem akarja. Kívánatos lenne ez a beosztás a földrajzi oktatás szempontjából is, mert a II. osztályos földrajz anyaga eddig is a legnehezebb volt, most pedig, hogy az új tanterv hozzáveszi a III. osztályosat is, határozottan túlméretezett. A IV. osztályos magyar történethez csatolt politikai földrajz a két tárgyat, mint nacionáliát, az alsó fokon egységesen lezárná. A humaniórák terén a latin auctorok közt a bőbeszédű Livius és Cicero uralkodnak. Caesar és Sallustius ismerete az új tanterv szerint nem tartozik a művelt ember ismeretanyagához. A modern nyelvi—oktatás központjába a beszédgyakorlatok kerültek. Ez rendén is van. Anyagukat azonban nem állapítják meg pontosan, hanem csak általánosságban, így a tananyag összeállítása a tankönyvíróknak marad. Hogy az olvasmányoknál miért kell a művelődéstörténeti szempontot előtérbe állítani az irodalmi szempont mellőzésével, amikor az irodalom minden népnek legdrágább kincse, lelkiségének élő tükre ; és hogy irodalmi képet a német irodalomról miért adjon a magyar irodalom, amint azt a részletes utasítások 56. lapján olvassuk : A világirodalmi szemelvények bizonyos korszakegységek háttérszerű megalkotásához adjanak alapot (német lovagi költészet, Luther, Herder, Lessing, Goethe, Schiller), ez érthetetlen. Ez a határozatlan tananyagmegjelölés nem fogja sokkal előbbre vinni a modern nyelvi oktatást, amelynek módszere a tömegtanításnál mégcsak most van kialakulóban, tanárainak nyelvi felfrissülése pedig az idegen nemzettel való érintkezés útján, anyagi eszközök és állami gondoskodás hiányában, nem történik meg. így a modern nyelvi oktatás sablonossá és merevvé válik, nem tud az élet követelményeihez rugalmasan alkalmazkodni. A felvidéki vegyesajkú területek visszacsatolása időszerűvé teszi a törvény 22. §-ának 4. bekezdését: A VKM a nemzeti művelődés szempontjából fontos más élőnyelv tanítását is megengedheti. Új intézkedéssel lehetővé kell tenni a nemzetiségi nyelv tanítását is, akár mint első, akár mint második élőnyelvet. A mennyiségtan tananyagának megállapításánál és órabeosztásában egy igen különös jelenséggel találkozunk. Az 1903. évi gimnáziumi tanterv a matematika és mértan részére 36 órát állapít meg, az 1938-as tanterv megelégszik 27-tel. Az egynegyedével csökkentett óraszám mellett a tananyagot lényegesen felemeli, mintha valahol megállapítást nyert volna, hogy a mai kor gyermekei a mennyiségtan iránt nagyobb befogadóképességgel rendelkeznének,
