Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 6. szám - Hazai irodalom
284 Hazai irodalom. November 15-én kis francia éneket tanul, hogy tanítónőjének örömet szerezzen. Már szereti iskoláját, és szomorú a karácsonyi szünet kezdetén. Éva francia nyelvi tanulásában átugrotta azt a fokot, amelyben az anyanyelvtanulásban a szó mondatértékű. Néhány német kifejezés birtokában Éva világosan tudja, hogy a tárgyaknak más és más szó felel meg a különböző nyelvekben. Élső francia szókincsét is úgy szerzi meg, hogy a körülöttelévő, mindennapi élettel kapcsolatos dolgok, tárgyak francia nevét kérdezgeti. A bevésés munkáját játékkal kapcsolja. Babáitól kérdezi a megtanult francia szavakat, s természetesen ő maga felel helyettük. Amint a játék volt Éva első ösztönzője érdeklődésének felkeltésében, ugyancsak a játék lesz a szókincs megrögzítésének is főtényezője a beszéddel“ kapcsolatos mozgások és énekek mellett. Az első hónap végén már sikerül Évának tanítónőjének beszédében néhány mondatot jól-rosszul megértenie. A második és harmadik hónapban a francia szókincs franciás kifejezésekkel, gallicizmusokkal bővül, színesedik. Gyermekes módján hasonlatokkal, elemzésekkel, etimológiai következtetésekkel, analógiákkal igyekszik Éva francia tudását fejleszteni. Kiindulópontul mindig az anyanyelvet veszi. Csodálkozik, hogy a francia „qui és eux“ hangzásban és jelentésben véletlenül a magyarhoz hasonló. Furcsának találja, hogy magyarban a „hét“ egy hetet is jelent, s a franciában ezt hiába keresi. A legbiztosabb alap szókincsének tudatossá- és biztossátételében számára anyanyelve. Hiába mutatják meg neki az ismeretlen szó képét, addig nem nyugszik, míg jelentését magyarul is nem hallotta. Erre az időre esnek az első önálló mondatszerkesztések, valamint a nyelv fonetikai sajátságainak tudatossá válása is. Az utóbbiban Éva igen gyors léptekkel halad, úgy, hogy háromhónapi tanulás után a genfi kis gyermekek beszédének lejtését, dallamát elsajátította. Tanítónője feljegyzése szerint Éva ért franciául és felel a kérdésekre. Nyelvtanulásának első ideje befejeződött. A szerző itt sok érdekes példával világítja meg gyermeke nyelvi tudását, készségét (334—335. 1.). A következő fejezetben a francia nyelv fejlődését és tökéletesedését látjuk. Az első nehézségeken átesvén, az anyanyelv Éva számára csupán kisegítő, ellenőrző szerepet kap. Ezután babáival franciául beszél. Január 27-én kijelenti, hogy mindig franciául gondolkodik. Februárban teljesen érti tanítónője magyarázatát. Kéri szüleit, hogy franciául beszéljenek vele, sőt ezen a nyelven akar imádkozni is. Február végén már nem végez összehasonlításokat a magyar és a francia nyelv között, a magyar a második helyre szorult. Március 10-én édesatyja kérdez tőle valamit magyarul. Éva panaszkodik, hogy gondolkodnia kell, hogy a magyar kifejezést megtalálja. Március 17-én hibát követ el a magyar beszédben, s bár még állandóan hibázik a franciában is, már nagyobb könnyedséggel kezeli az idegen nyelvet, mint anyanyelvét. Április 4-én álmában franciául beszél. Júniusban, tanítónője ítélete szerint, úgy beszél franciául, mint genfi osztálytársai. A következőkben Kenyeresné bőséges példákkal világosítja meg, hogyan bővül tovább Éva szókincse, hogyan jelennek meg nyelvében az anyanyelvben még eddig ismeretlen kifejezések, hogyan lesznek tudatossá a nyelvtani sajátságok, végül, hogyan fejlődnek ki a “kérdő és összetett mondatok. Hazaérkezve Budapestre, Éva ugyanolyan helyzetbe kerül, mint Géniben. Társai mosolyognak idegenszerű magyar beszédén, ő pedig ismét babáihoz menekül. A felnőtteket is kerüli, s a világ minden kincséért sem beszélne franciául sem. Néhány hét múlva azonban visszanyeri helyes magyar beszédét, szívesen beszél franciául is, de csak szüleivel, halkan, hogy semmi feltűnést ne keltsen. A Genfben töltött esztendőben válik tudatossá Évában a haza fogalma. Már az első napokban meglepi a honvágy. Többször szenved miatta annyira, hogy haza szeretne menni. Szülei feljegyzései szerint Évában egész külföldi tartózkodása alatt erős nemzeti érzés volt. Jól érzi magát az idegen környezetben, de nem szeretne örökre ott maradni. Kijelenti, hogy hazáját, Magyar
