Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 6. szám - Hazai irodalom
280 Hazai irodalom. nyelv és irodalom, a történelem, a földrajz, a természetrajz, a mennyiségtan, a természettan tanításának nevelő értékeit. Elgondolásait oktató-nevelő munkánk során —- szinte összes iskolatípusunkban — hasznosíthatjuk. A lakóhely (város, falu, tanya) viszonyát népiskolai tevékenységünkhöz ugyancsak tantárgyak szerint részleteiben is tárgyalja. A karakterológia szerepe a nevelő munkában c. rész értékes útmutatót ad : ,,A nemes gyermek, nemes ifjúság, nemes felnőtt magyar ember“ neveléséhez. Az alapfogalmak megadása után a metafizikai, az életbölcseleti, a vallásos, a szociológiai, a tipológiai, a politikai, a lélektani, az etikai, a pedagógiai irányokat tárgyalja. Külön, nagyobb fejezetben mutat rá arra, hogy miként nevelhetünk a neveléstörténelemmel. Apácai munkásságából annak ma is korszerű mozzanatait vetíti elénk, majd Aristoteles szellemét, Pestalozzi nemes gyermekszeretetét, nevelő szenvedélyét hozza hozzánk közelebb. Elénk varázsolja Fináczy E. ókori, középkori és renaissance-kori neveléstörténetének pedagógiai értékeit, örökértékű eszményiségét. V. ,,Egyetemes nevelési kérdések, A gyermek, Az ifjúság“ főcímek alatt összegyűjtött fejezetek kötik le különösképpen a gyakorlati pedagógia munkásainak érdeklődését. Ezeknek szinte minden sorában, a nevelőből kiinduló, a gyermeket a központba állító és határozott célra törekvő pedagógia megteremtését hirdeti. Égető pedagógiai szükséglet c. fejezetében mint a voluntarisztikus idealizmust hirdető pedagógiának lelkes harcosa szólal meg. „A nevelés a teremtés gondolatának része“, valamint „Ideálizmus a gyakorlati élet szolgálatában“ c. fejezetekből a nevelés, mint a nevelői lélek legszentebb szenvedélye tükrözik felénk. A népiskolák munkásait különösen a 6—10 éves gyermekek erkölcsi fejlődését és nevelését tárgyaló rész, valamint a környezet hatása az iskoláskorú gyermekre c. fejezetek érdekelhetik. Ugyancsak a gyakorlati pedagógusok forgathatják legnagyobb haszonnal a gyermekeinket igazmondásra nevelő, a gyermekért való felelősségünket fokozó, a gyermekekhez bennünket közelebb vivő tanulmányokat. „A pedagógia becsülése“ címmel szerző a pedagógia értékelése körül szerzett tapasztalatait mutatja be. Vizsgálja, miként értékeli az állam és a társadalom a pedagógiát, boncolja a pedagógia és egyéb tanulmányok viszonyát, valamint a pedagógiai gondolat helyét az egyetemen, a középiskolákban, a tanítóképzőintézetben, valamint a népiskolában. Nagy gyakorlati érzéket tükröznek könyvében : „A tudás szerepe az 1925-ös népiskolai tantervben“, valamint : „Az 1925-ös népiskolai tanterv korunk néhány jellegzetes pedagógiai iránya szempontjából“ c. fejezetek is. Külön foglalkozik a munkaiskola értékelésével. Néhány külföldi iskolát is érint értekezései során. A cserkészet lélekformáló ereje ugyancsak több tanulmányának szolgál tárgyául. Majd felkeresi amaz uralkodókat, költőket,írókat, hősöket és vértanukat, kik nemzetünk életéért éltek, haltak, vérükkel életét nem egyszer megváltották, titáni munkásságukkal a mélységből a magasba ragadták, hogy e magasztos példák tüzében a mi tanítványaink ifjúi lelke is megtisztuljon, felmagasztosuljon, hozzájuk hasonuljon. Megmutatja, miként kell tanítani és nevelni István király intelmeivel, Széchenyi hazaszeretetével, Rákóczi honszerelmével, Kölcsey eszményiségével, a budai hősök áldozatos életével stb. . . Önálló nagy fejezetek formájában sorakoznak fel e kérdések munkájában. Nagy nemzeti értékeink mellé odaállítja a fejlődő lelkeket, vágyat kelt soraival egy magasabb rendű életre, és hittel, erkölcsi és fizikai erővel telíti meg az ifjúi lelkeket nemes életküzdelmükben. „Hogyan nevelhetjük magunkat ?“ „Ki vagyok én? „Fordulópontok az ifjúság életében“... mind, mind olyan tanulmányok, melyek a jobb ember nevelését célozzák. A könyv olvasóit közelebb viszik a gyermekhez, közelebb a felnőttekhez. A szerző szavaival szólva : „Közelebb Krisztushoz ! Közelebb az öntudatos magyarsághoz ! Közelebb ahhoz, hogy mindenki a maga helyén a legtökéletesebb munkát végezze ! Közelebb az eszményi magyar élethez 1“ Tanulmányai abban különböznek a hasonló jellegű értekezések szinte kimeríthetetlen sorától, hogy minden körülmények között a reális élet talaján mozognak, és mégis az eszményiség felé vezető utat jelölik ki. Szerző könyvének legnagyobb értékű része ama fejezetsorozat,