Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 6. szám - Dr. Mohr Győző: A szóképek tanítása a középiskola IV. osztályában
258 Dr. Mohr Győző: A szóképek tanítása a középiskola IV. osztályában. nyezői működésének a megindítása, amelyek összessége a lélekne az a cselekvőkészsége, amit a műveltség nevével jelölünk. Természetes, a közkeletű határozatlan célhoz nem vezethet határozott módszer. így esik meg, hogy az apperceptív és a projektív írásbeli gyakorlatok egymást keresztezik, ez által pedig, a maguk helyén különben két fontos didaktikai módszer, egymást gátolja az érvényesülésben, amennyiben az egyik a befogadó, a másik a kivetítő tanmenetnek áll szolgálatában. Az első módszer a fogalmak megszerzéséhez vezet, a másik a kész fogalmi kincsből indul ki, és közlési vágyból, az ihlet fokán : belső kényszerűségből a kivetítéshez, az alkotáshoz vezet. A befogadó, fogalomgyüjtő írásbeli gyakorlat szoros összefüggésben van az élőszóbeli tanítással, azt könnyíti főleg rögzítésében, például a nyelvtani, számtani gyakorlatírás. Az iskolai írásbeli gyakorlatoknak ez az ága nem tartozik a fogalmazástanítás körébe. Ezektől a befogadó irányú írásbeliektől határozottan megkülönböztetjük a kivetítő irányúakat, amelyek a szerzett fogalmakat mint kész anyagot saját meglátás, saját egyéni felfogás szerint viszonyítva vetítik ki. Éppen ebben az egyéni viszonyításban rejlik az eredetiség kérdése, amely a befogadó írásbelieknél még csak szóba se kerül, de a kivetítésnél igen fontos, mert ez maga a fogalmazás lényege. Tehát egyéniség és eredetiség. Sokszor nem is a tárgyban, hanem a fogalmak viszonyításában : Das Was bedenke «— mehr das Wie ! — mondja Goethe Faustjában a fogalmi viszonyításra helyezve a fősúlvt. A fogalmazástanítás ezzel foglalkozik, és csakis ezzel. A nyelvtani szabályok gyakorlásában legfőbb cél a helyesség. A fogalmazásnál ezenfelül a végtelen távlatú szép. Két különböző mérték. Határolt és határtalan. A fogalmazás mintáját a remekírók mutatják — ám a kontároknak is hasznát vehetjük. Ők a hibákat tárják elénk. Ez is tanulságos a tanításnál, a közelebbi cél eléréséhez, amelyre a müértésen túl törekedni kell, ez a remekíró és a kontár közötti középarányos : a közirály. Ez, mint a köznyelv, teljes érvényesülési lehetőséget nyújt az egyéniség megnyilatkozására is. A köznyelv sincsen ékességek híján. Leggyakoribbak a szóképek. Nevök egyszersmind céljukat is jelzi. Szavakkal felidézett képek lelkűnkben, amelyek hivatva vannak a megérzést a gyönyörködésig megkönnyíteni. Magyarázatuk mindenfelé csak nagy általánosságban mozog. Pedig nagy figyelmet érdemelnek, mint a megértés alapelemei, főleg a középiskola IV. osztályában, itt t. i. az irály sajátlagos tanulmány. Charles Balley genfi egyetemi tanár előadásaiban arra a következtetésre jut: valószínű, hogy a szóképek egy közös alapra vezet
