Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 5. szám - Belföldi és külföldi lapszemle
Belföldi és külföldi lapszemle. 230 iskolák testnevelésére vonatkozólag. A vezető eszmék szerinte : a nép, a honvédelem, a faj, a vezéreszmény. A legalsó fokozaton a torna inkább játékszerű legyen. A 2. fokozaton az akaratra és a bátorságra való nevelés lépjen különösen előtérbe ; nagy szerep jusson az ügyességi gyakorlatoknak. A 3. fokozaton a testnevelés egyik legfőbb feladata az edzés. A szerző újszerű osztályzást is javasol. Legyen a testnevelésből egy általános osztályzat is, e mellett azonban a különféle gyakorlatágakból külön jegyek is legyenek, és pedig 1—-9, amelyek közül a 9-es a legjobb. Az 1938. évfolyam 1. füzetének vezető cikke Wilhelm Raabe költővel foglalkozik. Ezt B. Wachsmuth hosszabb tanulmánya követi a pedagógiai ismétlés kérdéséről. A szerző először az élet különféle területein jelentkező ismétlésekről szól, majd elkülöníti a pedagógiai ismétlés fogalmát az emlékezéstől és a gyakorlástól. Az emlékezésnél ugyanis akarati mozzanatoknak nincs oly nagy szerepe, mint az ismétlésnél, a gyakorlás pedig inkább gépies, s nem hatol a tudat mélységébe. Egyébként mind az ismétlés, mind a gyakorlás csupán pedagógiai segédeszköznek tekinthető s nem öncélnak. H. Marens ezután következő tanulmánya a felső osztályok részére felhasználható áttekintést ad az angol Oswald Mosley fasiszta törekvéseiről. G. Budde Nietschenek a középfokú iskolákra vonatkozó nézeteit állítja össze. Nietsche általában humanisztikus álláspontra helyezkedik, az antik irányzat nagy szerepét azonban helyteleníti. A központban szerinte a német nyelvnek és művelődésnek kell állania. Csak a nemzeti klasszikusok ismerete vezet el a görög irodalom nagy alakjaihoz. A középiskola főhibái szerinte a tudósképzésre való törekvés, a nevelés nagyfokú egyöntetűsége s a történelmi szellem túltengése. Ezzel szemben nemzeti individualizmust hirdet, s ily alapon a felekezeti jellegű oktatás, valamint a vallástanítás kiküszöbölését kívánja. W. Oberle egy statisztikai munka alapján a poroszországi iskolák 1937. évi helyzetét ismerteti. Szól az „Oberschule“ erős térfoglalásáról. Poroszország 797 középiskolájából csak 109 maradt gimnázium, a többi ,,Oberschule“-vá alakult át. A tanárjelöltek elhelyezkedése terén újabb javulást állapít meg, de éppen ily szempontból kívánatosnak tartaná a szakok megválasztásának szabályozását. E. Simon arra vonatkozólag közöl számításokat, bekövetkezhetik-e Poroszországban bizonyos idő múlva tanárhiány. 1937-ben Poroszországban 13,772 véglegesen alkalmazott tanárral szemben 8500 nem véglegesen alkalmazott tanár s alkalmazást váró tanárjelölt volt. Figyelembe kell azonban venni, hogy a véglegesen alkalmazottak legnagyobb részben idősebb korosztályokhoz tartoznak, s nemsokára nagy számmal elhagyják a tényleges szolgálatot. Mindazonáltal tanárhiányra később sem igen lehet számítani, csupán az valószínű, hogy 1944-től kezdve a tanulmányaikat befejezett tanárjelöltek gyors és biztos elhelyezkedésre számíthatnak. A női jelöltek helyzete kevésbbé biztató. A 2. füzetben egy, a német parasztregényről szóló bevezető cikk után R. Thom érdekes tanulmánya következik a térkép és a térképészet iskolái szerepéről. Az iskola kötelessége a térkép iránt való érdeklődés felébresztése, és pedig nem csupán azért, mert különféle térbeli jelenségek megrögzítése útján ezek megértését elősegíti, hanem azért is, mert erősen fokozza a haza és a szülőföld iránti szeretetet. A térkép egyébként ma már az állami, gazdasági, művelődési élet legkülönbözőbb területeit tudja szemltéltetni. Az iskola igen érdekes feladata az is, hogy a térképkészítő munkába a tanulók is belekapcsolódjanak egyes területek különféle szempontok szerint való térképészeti feldolgozása útján. H. Müller arra a kérdésre igyekszik feleletet adni, hogy főkép milyen középiskolai tanulók alkalmasak a katonatiszti pályára. Bizonyos hogy a testi alkalmasság igen fontos, ez azonban nem jelenti azt, hogy a leendő tiszt sportgyőzelmekre törekedjék, inkább változatos sportok gyakorlása útján kell testét erőssé és edzetté tennie. Szellemi téren különösen a történelem iránt kell minél nagyobb érdeklődést tanúsítania, kívánatos azonban nagyobb fokú természettudományi és technikai irányú érdeklődés is, továbbá lehetőleg két idegen nyelv elsajátítása. Kiemeli ezután még a szerző a jellembeli rátermettség kiváló fontosságát. Krdekes eredményekre jut Jankó
