Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 5. szám - Belföldi és külföldi lapszemle
228 Belföldi és külföldi lapszemle. kíván, ami a fasizmus szerint a parlamenti rendszerre] nem egyeztethető össze. Az államot így tulajdonképpen a kormány képviseli. A régi törvényhozó szervezetek az olaszoknál gyökeres változáson mentek át. A szenátust meghagyták ugyan, a képviselőházba azonban bevonultak az egyes foglalkozási ágak képviselői; a két ház mellé azonkívül a fasizmus még odaállította a „korporációs“ tanácsot, szintén a foglalkozási ágak képviselőiből alakítva, de egységes állami irányítás mellett s a fasiszták nagytanácsát. Bár a fasizmus eredetileg köztársasági alapon állott, de célszerűségi okokból, továbbá azért is, mert az államformát nem tartja elsőrendű kérdésnek, meghagyta a királyságot, s klerikális-ellenes álláspontjából is engedett. W. Oberle a porosz középiskolák 1936. évi adatait ismertetve, rámutat az „Oberschule“ iskolafaj előnyomulására s a tanárjelöltek elhelyezkedésének még mindig fennálló sok nehézségére. Hasonló kérdéssel kapcsolatban R. Eisele Badent illetőleg kimutatja, hogy a tanárjelöltek egy része más pályákon helyezkedett el. J. Müller a német szakiskolákról nyújt alapos tájékoztatást. Ezeket három csoportra osztva tárgyalja. Az elsőbe az úgynevezett hivatásra előkészítő iskolák tartoznak, amelyek szerepe az általános képzettséget nyújtó iskola után kezdődik (pl. két éves kereskedelmi). A második csoportot a hivatást kísérő iskolák alkotják. Ezeket olyan tanulók látogatják, akik valamilyen mesterséget gyakorlatilag is tanulnak. A harmadik csoport a tulajdonképpeni szakiskoláké, amelyek azoknak nyújtanak magasabb kiképzést, akik valamely mesterséget gyakorlatilag már elsajátítottak. Egyébként újabban a szakiskolák is sok változáson mentek át. G. Köhler a „Bureau International d’éducation“ évkönyvét ismerteti. Ennek alapján kimutatja, hogy a legújabb kor közoktatásügyére nemzetközi viszonylatban is jellemző a sok változtatás, a középiskolákba való felvétel megnehezítése, a testnevelés erősebb kifejlesztése. Amint ezzel kapcsolatban megjegyzi, a német közoktatásügyi miniszter az újításokat csakis lassan s a legnagyobb óvatossággal valósítja meg. A kisebb közlemények és hírek rovatában figyelemreméltó a német diákcsere-mozgalomról szóló közlemény. E szerint Breslauban közvetítő intézet alakult. A diákcsere egyébként különösen Dániával, Angliával és Svédországgal kapcsolatban volt nagyobb fokú, de a mozgalomba Magyarországot is be akarják kapcsolni. A 2. füzet cikkeinek legnagyobb része az új Németország egyes időszerű kérdéseivel foglalkozik, főkép pedagógiai szempontból. így G. Fricke Klopstock, Herder, Schiller és a romantikusok szerepét méltatja a német nép önmagára való eszmélésének előkészítésében. W. Beyer az orosz kommunizmusról nyújt áttekintést, útmutatásul a legfelsőbb osztályban való ismertetéséhez. H. Gille arról értekezik, mikép lehetne a németséget Németország keleti részében erősíteni. Jankó Janeff a német műveltségnek a Balkánon való egyre nagyobb térfoglalására mutat rá. H. Ammann a film iskolai szerepének egyes kérdéseivel foglalkozik. Dícsérőleg emeli ki a „Beiclisstelle für Unterrichtsfilm“ munkáját, s helyteleníti egyes tanároknak a filmmel szemben tanúsított elutasító álláspontját. A 3. füzetet R. Thomnak az ősgermán korszakról s az ezt megelőző északi korszakról szóló tanulmánya vezeti be. Ezt követi O. Schink cikke a latin olvasmányok iskolai szempontból való megválogatásáról. Szerinte általában olyan szövegeket kell kiválasztani, amelyekben hazaszeretet, hősiesség, áldozatkészség, szociális gondolkodás, vezéreszmény és ezekhez hasonlók szerepelnek. A latin olvasmányokat ilyen alapon három csoportba osztja. Az elsőbe a forradalmi korszakra vonatkozó olvasmányok tartoznak. A központban Caesar áll. Különösen bukásának okait kell kimutatni. A szerző szerint ugyanis Caesar terve azért nem sikerült, mert inkább politikai hatalomra törekedett, s még nem gondolt igazi nemzeti államra. A második csoportban a szerző olyan olvasmányokat állít egybe, amelyekből Kóma elmélkedésének és bukásának okai tűnnek ki. Nagy szerepet kíván juttatni Catonak. A harmadik olvasmánycsoport központja Augustus s a főgondolat a vezéreszmény. A szerző szerint Augustus az, aki csak egy célt ismer : a haza javát. Ezután egy Heinrich Kleisttal foglalkozó tanulmány következik, majd három cikk a poroszországi
