Protestáns Tanügyi Szemle, 1939

1939 / 5. szám - Gulyás József: A sajátosan magyar nemzeti öntudat tartalma, a nemzeti öntudat fejlesztésének és elmélyítésének gyakorlati útjai és módjai

206 Gulyás József : A magyar nemzeti öntudat gyak. módjai és útjai.

felemlítésével, protestáns tanulóknál a reformáció nagy nemzeti szolgálatainak ismertetésével. A nyelv, az irodalom, a történelem az állami, gazdasági, társadalmi ismeret, a föld- és a néprajz mind megadják a nemzeti öntudat kiművelésének az eszközeit.

Vegyük először a nyelvet. A nyelv a nép leikéből sarjadzik, a népiélek megnyilvánulásának egyik főeszköze. Összefügg minden egyes nép lelkivilágával, élete körülményeivel, történelmének változásaival, szokásaival, mindenkori művelődési viszonyaival. Visszatükrözteti az illető nép vándorlását, keveredését, érintkezését, művelődésének egyes fokozatait. Sokszor többet bizonyít, mint a krónikák. Elég csak Anonvmusra hivatkozni, aki már a honfoglalás idejében Erdélyben szerepelteti az oláhokat, a nyelvtörténet ezt nem bizonyítja. Új eszközök, új találmányok, új szokások, új intézmények, új életformák és társadalmi berendezkedések új szókat kívánnak. Öntudatos magyar kerüli azt, hogy a nyelvet megrontsa, kerüli az idegenszerűségeket, .szóban, írásban, különösen szólásokban. Nagyon vigyáz a páratlanul álló magyar szórendre és hangsúlyra. Már több iskola megkezdte ezt tudatosítani, egyleteket alapítván helyes és szép magyarság gyakorlására, nyelvvédő könyvek tanulmányozására. Pályázatokat írtak ki a nyelvhelyesség kérdésére. Az önképzőkörök is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A pataki iskola dicsekedéssel említheti, hogy e pályázatokon tanítványai közül többen jutalmat nyertek, sőt Király István első díjat is nyert 422 pályázó közül. Több osztályban nyelvőrök vannak, akik a helytelen szóhasználatra, magyartalanságokra figyelmeztetik társaikat. Folytatni kell ezt a munkát, és igyekezni kell a nyelvvédelmet élményszerűvé tenni.

Az irodalom tanításán belül ezer és ezer alkalom kínálkozik a magyar nemzeti öntudat erősítésére, úgy a nyelvtani, mint az olvasmányi és irodalomtörténeti órákon. Nincs terünk ezeknek teljes felsorolására, csak azt óhajtjuk, hogy az olvasmányokat úgy kell kiválasztani, hogy belőlük kitűnjék a nemzet ezeréves küzdelme, szenvedése, dicsősége és gyásza. És tárgyalásukból azt a meggyőződést szűrje le az az ifjúi lélek, hogy ehhez a néphez való tartozás büszkesége legyen, mint Petőfi mondja :

,,Ha nem születtem volna is magyarnak,

E néphez állanék akkor is én.“

Ugyancsak ő a „Magyar vagyok“ c. költeményében, Sajó Sándor: „Magyar ének 19Í9-ben“ c. szép költeményében ép úgy megéfezteti ezt, mint Ábrányi Emil a „Magyar nyelv“ és Szász Károly a „Magyar zene“ c. költeményeiben. Olvasmányainkban mintaképeket kell elébük állítani a történelem és irodalom nagvjaiból, hogy azok vezércsillagaik legyenek az életben. .Jó példa erre Toldi Miklós személye is, akiben annyi sok különleges magyar jellemvonás van : vágy a vitézi élet után, bátorság, vitézség, önérzet, lovagiasság, nagylelkűség, hazafiasság, őszinteség, nyíltság, szeretet