Protestáns Tanügyi Szemle, 1939

1939 / 5. szám - Gulyás József: A sajátosan magyar nemzeti öntudat tartalma, a nemzeti öntudat fejlesztésének és elmélyítésének gyakorlati útjai és módjai

Gulyás József : A magyar nemzeti öntudat gyak. módjai és útjai. 20ü

a közös nyelv, szokás, hagyományok, sors által egybekovácsolt tömeg, amelyet a közös történelmi múlt tudata a nemzet rangjára emel. Ebből a szempontból nézve, megállapították, hogy a magyar többnyire zömök termetű, arányos testalkatú, tojásdad arcú, tüzes szemű, éles arcvonású, sötéthajú fajta. Értelmes, nyílt, büszke, könnyen fellobbanó. Ünnepélyesen komoly, de gyakran víg hangulatú is ; olykor humoros: sír, és nevet is egyszerre. (A közmondás is azt tartja : sírva vigad a magyar.) Jószívű, nem tettető, nem ravasz, nem bosszúálló (mint az oláh és a balkáni); haragja hamar elpárolog. Önérzetes. Szereti a költészetet, példázatokat, hasonlatokat. Ügyes táncos. Vannak rossz tulajdonságai is: nem kitartó, lelkesedése szalmaláng, pazar, perlekedő, szeret gúnyneveket adni, rátarti a származására és vagyonára, hiszékeny, halogató. Szeret káromkodni. Hetyke, virtuskodó, de erkölcsös ; az ingét is odaadja barátjának. Ragaszkodik a régihez, de eléggé fogékony az új iránt. Nem vakbuzgó. Az idegent hol majmolja, hói lenézi. Nem igen szeret tőlük tanulni. Pl a svábtól és a zsidótól. Becsületes, legfeljebb az adóval áll hadilábon, no meg a gyümölcs tulajdonjoga vitás a szemében. Családi élete tiszta, csak újabban hódít az ország egyes vidékein az egyke. A nő iránt .ovagias, de a családban a férfi az első személy. Ruhája szép, lakása tiszta, élete fűszeres. Nem összeesküvő, nem alattomos, nem szolgalelkű. Hallgatag. Bátor katona. Szavát megtartja, vendégszerető. Nem alázatoskodó, szeret hivalkodni; az ipart, kereskedést lenézi, a földet szereti. Tudja, hogy kisszámú nemzet, épp azért kiválóságaival kell államát fenntartania. Szeret szónokolni, szereti a szabadságot. Nem kíváncsi. Józan, de a külsőségek hatnak rá. Életszemlélete racionális. A fizikai javak iránt hajlama van. Igazságos, nagylelkű, becsületes, de a jussát nem hagyja.

E vonásokból alkotjuk meg a nemzeti öntudatot, saját személyi énünk, illetőleg magyar voltunk zárt egységét, szemben a külvilággal, illetőleg más nemzetekkel. E vonások között sok a jó, de több kifogásolható is van.

íróink népünk e jellemvonásait munkáikban többször felhasználják. Apáthi Ferenc feddőénekétől, Erdősi János nyilatkozatától, Pázmány, Czuczor, Petőfi, Szentjóbi Szabó, Arany, Gyulai, Ady, Katona, Baksay, Jókai, Mikszáth, Lisznyai, Szabolcsim, Kozma Andor, Jakab Ödön stb. írásáig egész légióját idézhetnénk az íróknak, de így nagyon is megnyujtanánk a dolgozatunkat. Röviden hát csak annyit említsünk meg, hogy a magyarság két faj összeolvadásából állott elő : a halászó s vadászó ugor és az állattenyésztéssel foglalkozó török fajból. Az elsőtől a mélázó, csendes vérmérsékletet örökölte, a másodiktól a kóborlást, a harciasságot és a vállalkozó kedvet. Régi íróink a nemzet sorsát a zsidó nemzetéhez hasonlították, és ebből vonták le oktató-tanításuk anyagát. Ma a nemzet faji összetételeinek alapján vizsgálják tudósaink a nemzet sajátságait, öntudatát és a nevelés eszközeit és módjait. Bartucz szerint 25% keletbalti, azaz szőke, és 25% turánid, azaz török-tatár, azaz barna, és 15%