Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 5. szám - S. Szabó József: A Károli-biblia újabb átdolgozása
.S. Szabó József: A Károli-biblia újabb átdolgozása.19» két tudós végzi az átdolgozást, mert ily módon minden szempontból inkább lehet biztosítani a fordítás egységét, ami kiváló jelentőségű. Sőt igazában az volna az eszményi állapot, ha csupán egy Istentől megáldott és ihletett ember leikéből sarjadzanék ki az egész bibliafordítás, vagy legalább egy végezné az összehangolás és simítás munkáját, mint ahogy tette annak idején Károli Gáspár, akinek a fordításnál többen voltak segítségére, de azt végleges alakba a maga egészében ő foglalta. A mostani próbakiadás szövegét olvasva, azonnal észrevesszük, hogy a két átdolgozó nem egybevágó eljárást követ. Raffay átdolgozása jóval radikálisabb, mint a Czeglédyé. Ez ugyan formális dolog, de a biblia szellemét is érinti. A laikus olvasó, s hogy az iskolánál maradjunk, főként a műveltségben fejlődő ifjú, aki már a stílus nyelvi különbségeit is meglátja, könnyen arra a gondolatra juthat, hogy amint nyelvében, úgy talán szellemében sem egyöntetű a biblia. Bárminemű bibliai kritikát pedig lehetőleg távol kell tartani mindenkitől, aki arra elméletben és lélekben nincs előkészítve. Kívánatosnak tartom tehát, s azt hiszem meg is fog történni, hogy az ó- és újszövetségi rész fordítása közös elv szerint lehetőleg összeegyeztessék. A most használt revideált bibliának is egyik hibája nyelvének tarkaságában és sokféleségében rejlik. Az átdolgozást legfőképpen az alaki, nyelvi korszerűség teszi szükségessé. A korszerűséget azonban nem kell magasan járó, fellengző, mesterkélt, vagy tudományos szavak, szólásmódok és kifejezések alkalmazásáig vinni, de ezzel ellentétben odáig sem, hogy alacsonyan járó, pórias, parlagi vagy profán szók és mondások csússzanak be a biblia nyelvébe. Arra is gondosan kell ügyelni, hogy valamely szó és kitétel a vallásos áhítatot, mellyel a bibliát olvassuk, meg ne zavarja. Óvakodni kell továbbá, hogy mindenáron eredetiséget és újdonságot keresve, a magyar protestáns nép lelki eledelévé vált Károli-fordítást pusztán ebből a törekvésből különlegesen, hogy ne mondjam, különcködve, megváltoztassuk és túlmodernné tegyük. Azt tartom helyesnek, ha a biblia igazságai a mai fejlett ízlésű, közhasználatú és közérthető irodalmi nyelven tolmácsoltatnak. A biblia nyelvének, kevés kivételtől eltekintve, általános ismertetőjele a nemes egyszerűség, természetesség, mesterkéletlenség, tehát a fordításnak is erre kell törekednie. Elmúlt az az idő, amikor a Károli-biblia nyelvének ódonszerűségét és régies zamatát érinthetetlennek tartották, s ebben a bibliának a közönséges, élő nyelv fölé emelkedését, magasabbrendűségét s mintegy isteni ihletettségét és tekintélyét látták. Éppen az Ige tanít bennünket arra, hogy a lélek és nem a test, tehát a szellem és nem a betű az, amely megelevenít. Ennélfogva a ma már nem használt, elavult archaizmusoknak fejlett nyelvünkhöz való alkalmazása szintén feladata a fordítónak. Sajnálnunk lehet, mert nyelvünk ily módon szegényebb lesz, hogy nemcsak a közhasználatban, hanem általán a prózai irodalmi nyelvben is teljesen kivesző félben vannak egyes régi nyelvalakjaink, mint például a félmult, régmúlt s jórészt a jövő igealak
