Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 5. szám - Vitéz Dr. Bessenyei Lajos: A magyar tanügyi egyesületek egyetemes szervezete
194 vitéz dr. Bessenyei Lajos : A magyar tanügyi egyesületek egyetemes szervezete. 7. A szervezet kiadásainak fedezéséről az elnöki tanács intézkedik.“ Ezután az elnöki tanács Bernolák Kálmán javaslatára egyhangúlag megválasztotta a szervezet első elnökévé ősz Béla tanügyi főtanácsost, a Tanügyigazgatási Tisztviselők és Felügyelők Országos Egyesületének ügyvezető-elnökét. Végül Bernolák Kálmán, mielőtt még átadta volna az elnöklést az újonnan megválasztott elnöknek, igen meleghangon és elismerő szavakkal mondott köszönetét nekem és az Orsz. Református Tanáregyesületnek, amiért ezt a mozgalmat megindítottuk és néhány év alatt ekkora eredményt értünk el. Most Ősz Béla foglalta el az elnöki széket. Bövid programmot adott, és bejelentette, hogy hamarosan körlevelet bocsát ki az érdekelt egyesületekhez, amelyben néhány adminisztratív intézkedést fog tenni. Végezetül egypár kisebb kérdést beszélt még meg az elnöki tanács, amelyek között szerepelt az az egyöntetű óhajtás is, hogy minden jelenlevő egyesület emlékezzék meg a maga folyóiratában erről az új alakulatról, a magyar köznevelők ezen összefogásáról. Ez indított engem arra, hogy pár sorban megírjam Szemlénk számára ezt az egész, felfogásom szerint és számomra örvendetes eseményt . Egyéni törekvéseimről és munkámról, amellyel régóta dolgozom, és fáradozom a magyar tanárok és tanítók összefogásáért, egyesüléséért, nem kívánok beszélni. De mint az Orsz. Református Tanáregyesület elnöke jóleső érzéssel állapítom meg, hogy egyesületünk teljes erővel küzdött e mozgalom érdekében. Már ceglédi közgyűlésünkön, 1932 május 17-én dr. Péter Zoltán debreceni református koll. ginm. tanár ,,A magyar tanárság jövője“ címen értekezett, és ennek kapcsán a közgyűlés kimondotta, „hogy a tanári munka erkölcsi és anyagi megbecsüléséért folytatott küzdelem egységes irányítása, a testületi szellem ápolása céljából a magyar tanáregyesületek három évenként közös gyűlést tartanak“. Sajnos, ezt az elgondolást nem sikerült megvalósítanunk. De azért nem csüggedtünk el, és sárospataki közgyűlésünkön 1937 augusztus 25-én ugyancsak Péter Zoltán, aki apostolává szegődött maga is ez ügynek, újra felolvasást tartott „A magyar oktatói rend egységes megszervezése“ címen, melynek alapján közgyűlésünk egy hosszabb határozatot hozott, amiből csak ezt a töredéket idézem : ,,E cél megvalósítására legalkalmasabbnak tartja a fennálló tanári és tanítói egyesületek fenntartásával azok három-három állandó kiküldöttjéből alakuló összekötő választmány megalkotását, mert ez sem a mai egyesületek érdekeit nem sérti, sem a tanárságra és a tanítókra nem ró újabb anyagi terhet, mégis egy nagysúlyú szervezetben fogja össze a magyar köznevelés munkálóit“. E határozat végrehajtását egyesületünk elnöksége azóta szüntelenül szorgalmazta, és minden lehetőt elkövetett, hogy végre az ige testet öltsön. Ez a megvalósulás következett be most, 1939 április 11-én. Ha nem is a sárospataki határozat teljesedett be száz-
