Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
Hazai és külföldi irodalom. 101 szerepével a repülőgépgyártásban és a felszállás, leszállás és a levegőfék nehézségeivel. Bevezet a légi közlekedés tudományába, és megismertet a repülőgépek különleges típusaival : az autogiroval, a csupa szárny- és kacsarepülőgéppel. Vázolja a repüléstudomány fejlődésének, a teljesítmény fokozásának lehetőségét. A technikai kérdések iránt fogékony mai olvasó különös élvezettel forgathatja ezt a könyvet, mely könnyed, tudományos hangot kerülő stílusával, eleven és szellemes írásmódjával a technika egyik legérdekesebb fejezetébe világít bele. A kitűnő munka értékét 32 tábla és 177 szövegkép teszi még telesebbé. . K. Müller—Freienfels: Kindheit und Jugend. Leipzig, 1937. 264. o. A szerző gyermek- és ifjúkor jellemzésére is az ő ,,Lebenspsyehologie“-jének elveit alkalmazza. Elmélete szerint a lélektani kutatásnak kapcsolatban kell lennie a szociológiával és a biológiával. A lélekbúvár feladata nemcsak a tudat analizálása, hanem fel kell kutatnia a tudat-történés kihatásait minden életnyilvánulásban. Az „ént“ mint teljes egészet kell felfognia, amely cselekvő állapotban él, és sokféleképen változik. Minden lelki jelenséget egész „énünkkel“ kell megélnünk, és az egyes lelki tartalmak elszigetélése már mesterséges eljárás. Az aktív „én“ ebből a szempontból ösztönök rendszere, amelyek egymást sokféleképen gátolják vagy serkentik. A tudatban feltűnő érzelem, akarat, szenvedély ennek az ösztönszerű én-élménynek mindmegannyi módosulása. A szellemi élet is így magyarázható. Észrevevés, emlékezés, fantázia az ösztönélet kihatásai, amelyek nemcsak asszociációkat tudnak létrehozni, de sokféle disszociációt is. Nem szabad tehát szellemi folyamatokat csak mint tudat-történést felfognunk, mert ezekben is cselekvő állásfoglalás érvényesül. Érzetek, képzetek, fogalmak nem passzív képek, hanem a cselekvő „énnek“ a külső világhoz való viszonya tükröződik bennük (Grundzüge einer Lebenspsychologie). E szerint a lelki fejlődés is aktív és szinte tervszerű folyamat : az „én“ élettevékenysége. A külső hatások (környezet) jelentősége a fejlődés szempontjából csak másodlagos. Az ember fejlődésében nem lehet csak természetes fázisokat megkülönböztetni, mert a biológiai változások mellett szociális és lelki tényezőknek is döntő szerepük van. A gyermek pl. az egyes életfázisokat, mint „szerepeket“ fogja átélni. Freienfels a „szerep“ fogalmát alapvető kategóriának alkalmazza. Mindnyájan „szerepekben“ éljük életünket, mert a változó helyzeteknek megfelelően egész lényünk magatartása megváltozik. Minden ember másként viselkedik családi életében, másként elöljáróival vagy alantasaival szemben, azaz : a családi — az elöljáró — vagy az alárendelt — „szerepében“ mutatkozik. Egy élet körében sokféle szerepet tud átélni egyidejűleg is. A „szerep“ azonban nem álarc, hanem beleélés, az „én“-nek teljes átváltása, mindig a szituációknak megfelelően. A „szerep-játszás“ nem szükségszerűen természetellenes, természetünkké válhatik, sőt alapjában jellemünk, személyiségünk is ilyen természetünkké vált, a külső világra való visszahatásban tartóssá alakított szerep. Az élet a jellem szilárdságán felül bizonyos mozgékonyságot is követel tőlünk : a különböző „életszerepek“ vállalására. A gyermek fejlődését „szerepek“ átvétele szerint tagolja. Az iskola pl. csak akkor válik egy fejlődési fokozattá, ha a gyermek már megvalósította a reákényszerített iskolás-,.szerepet“ a fegyelmi szabályzat értelmében, és megtalálta a helyét a tanulók külön társadalmában is. Biológiai változások csak előfeltételei a fejlődésnek, de fokozatait csak akkor lépte át az ifjú vagy gyermek, ha az új életformát mint szerepet lelkileg átélte, és a maga környezetén belül érvényesítette. Egy-egy fejlődés-szakasz kereteit azonban nem fogja betölteni egyetlen „szerep“. A tanteremben a tanuló szerepe él, de a szünetekben, erdőn-mezőn az „ifjú-hős“ fog harcolni, terveket szőni vagy merész kalandokat keresni stb.
